Buken

azaz Büken, Bökény v. Bekény. Árpád-kori magyar személynév és nemzetségnév, mely Vámbéry szerint (Magy. ered. 187.) megfelel a tört.-tat. «büken» azaz lesben álló szónak. A név előfordul ama részben hagyományos személyek sorában, kiknek neveiből a XIII. század folyamán a magyar krónikák Árpád genealogiáját összeszerkesztették. Továbbá Buquennek nevezték a Szt. István korabeli nyitrai főispánt. A XIII. század elején élt Buken ispán, a Huntpázmán nemzetség csekleszi ágából, ki III. Béla Erzsébet nevü unokáját vette nőül. Fia, Csekleszi Buken 1160-90 körül élt. Az Aba nemzetség debrei ágából 1255. egyszerre két B. nevü is ismeretes, az egyik Mokián fia, és az 1286-iki nádor, Mokián apja; a másik nagy-olaszi Opuz fia és Csaba testvére. A XIV. század folyamán egy beéli és egy Sopron vármegyei nemzetség viselte a B. nevet. A B. nemzetség tagjai közül nevezetesebbek az 1212 körül élt Micz bán, Vida fia Miklós a XIII. század derekán és Zachariás 1268 körül.

Forrás: Pallas Nagylexikon