Búkolikus

(gör., a. m. ökörpásztori), átvitt értelemben a. m. pásztori B. költészetnek nevezik a pásztori dalköltészetet, melynek a régi görögöknél Theokritos, Bión és Moschos, a rómaiaknál Vegilius voltak a főképviselői, s utánzóik minálunk Dayka Gábor, a németeknél főkép Gessner. E pásztori dalok formája a cezurájukkal jellegzetes hemameterekbe öntött, egy kis elbeszélést is tartalmazó és pásztorok között végbemenő dialogus. A természet embereinek közvetetlen, egyenes gondolkozásmódját és igaz érzelmeit tükröztetik vissza, s hősük rendszerint a szerelmes pásztor Daphnis. (L.o.) Az egyes szakaszok végén álló refrain a műfajt a liraiakhoz is közel hozta, miért már a régi grammatikusok is a B. dalt az elbeszélő, drámai és lirai poézis vegyületes termékének mondták. - B. regény-nek nevezik a regénynek azt a faját, mely a pásztori és mezei életet festi. Ilyen p. Longosnak Daphnis és Chloéja, s ide sorolhatók p. Auerbachnak falusi elbeszélései is.

Forrás: Pallas Nagylexikon