Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Bulcsu... ----

Magyar Magyar Német Német
Bulcsu... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Bulcsu

Az Árpádok korában nagyon gyakran előforduló ősmagyar név, mely főleg a kisebb nemességnél, várjobbágyoknál és alsóbb osztálybelieknél volt használatban; utoljára 1346. egy farkasdi nemes neveként találjuk. Ami a név eredetét illeti, legvalószinübb, hogy a kelet-európai török-tatárságtól, a régi hun-bolgár-kozár elemtől került hozzánk s megfelel az ó-török «bilicsi», «bulicsi» azaz tudós, vagyis a mai magyar «bölcs» szónak. (Vámbéry A. Magy. Ered. 157. Turul. 1891. 118.)

1. B. Vér-Bulcsu, az egykoru Konstantinos szerint Kál (Kal?s) fia s miként apja, ugy ő is a magyarok harmadik fejedelmi méltóságát, a karkhászságot vagy magyarosan horkaságot (l. Karkhász) viselte a X. század derekán. Bizánci irók Bolesodésnek, az egykoru német évkönyvek Pulszinak irják, Konstantinos, bizánci császár személyesen ismerte, csak kevéssel azelőtt járt B. Konstantinápolyban, midőn a császár De Ceremoniis c. művének a magyarokra vonatkozó részét irta (tehát 948 körül). B. ott kikeresztelkedett, de itthon visszatért az ősi vallásra. Ez időben Árpád egyik unokája Jutas fia, Falis viselte a nagyfejedelemséget. Vajjon ez volt-e, vagy már Takson, a nagyfejedelem az augsburgi ütközet korában, nem tudjuk. Egykoru nyugati évkönyvek szerint csak annyi bizonyos, hogy az Augsburgnál 955. tönkrevert magyar sereg vezérei Lél, B. és Sur vagy Assur voltak, akiket elfogatásuk után Ottó császár Regensburgban felakasztatott. B. emléke fenmaradt a későbbi magyar hagyományokban is, melyek valamivel korábbra, a honfoglalás és Zoltán uralkodásának idejére teszik szereplését. Anonymus «vir sanguinis» azaz a vér férfiának nevezi őt, mig a többi krónika egyszerüen Vér-Bulcsunak (Werbulchu), mely elnevezést Kézai azzal igyekszik megmagyarázni, hogy mivel ősét Cunt a németek a krimhildi ütközetben megölték, B. bosszuból sok németet nyárson süttetett meg s vérüket itta, mint a bort. Az elnevezés valószinüleg onnan ered, mert a karkhászság Konstantinos szerint birói méltóság volt s B. mint a nemzet birája - «vérbiró» - talán nagyon szigoru, sőt kegyetlen volt. Ennek a nyoma maradhatott fenn abban a hagyományban is, hogy B., mint későbbi országbirák. Anonymus szerint az alpári és más nagyobb ütközetekben az ország vagy nemzet zászlóját vitte. Anonymus szerint Árpád halála után Léllel és Botonddal együtt az ifju Zoltán fejedelem gyámja volt; valószinü, hogy e hagyomány csupán az együtt uralkodó három fejedelem emlékének a mondai kibővülése s valódi históriai magva csak annyi, hogy midőn Zoltán volt a nagy fejedelem, ugyanakkor Lél és B. viselte a másik két fejedelmi méltóságot, amaz t. i. gyula (gylas, dsila), lehetett, B. pedig kétségtelenül karkhász volt. Mivel pedig Konstantinos után semmi kétség sem lehet B. apjának neve felől: Anonymusnak az az adata is hibás, hogy B. Bogát fia. Egy Bugatus nevü magyar vezér a 922. olasz hadjárat alkalmával szerepel; ha tehát van valami alapja Anonymus állításának, az csak annyi lehet, hogy ősmagyar szokás szerint Kált nem a fia B., hanem a testvére vagy rokona Bogát követte a karkhászságban és csak ezután következett B. Ezt a viszonyt alakította át a monda a már említett módon. B. a Kézai és a többi krónika szerint a Balaton mellékét szállta meg s valóban ezen a vidéken fordul elő Werbulchu nemzetsége, melyből Homode fia, Pál és unokatestvére, Sándor fia Ipolit 1338. a Veszprém külvárosában levő birtokrészüket eladják Bedur fiainak (Haz. Okl. IV. 161). Ugyan e vidéken vannak a zalamegyei Köves- és Mindszent-Kál községek, melyek B. apja emlékét tartották fenn, s azután a somogymegyei Alsó- és FElső-Bogát puszták, melyek már a tihanyi apátság alapítólevelében 1055. előfurdulnak «Bagatmezee» néven s a B.-val mindenesetre közelebbi rokonságban volt Bogát vezérre emlékeztetnek.

2. B. 1221-29. győri kanonok és prépost, 1228-tól királyi kancellár s mint ilyen IX. Gergely megbizásából ő vizsgálta meg az erdélyi püspök és a kolozsmonostori apát közt támadt viszályt s ő teljesítette Bánffy Lukács boldoggáavatásakor az előleges nyomozásokat. 1229-34. csanádi püspök volt. 1241. a királyuk megöletése miatt feldühödött kunokkal kemény csatát vivott a hada, mig ő betegen feküdt kocsijában. A csatát elvesztette, de ő maga megmenekült. Aggkorára megvakult. Származására nézve veszprémmegyei volt, legalább egy 1258-iki oklevél (Árp. uj Okl. II. 311. Haz. Okt. VIII. 366.) Bulchu püspök rokonainak a Laad nembeli Bata fia Sándor, Pouca fia Omodey és Péter ispán fia István veszprémmegyei nemeseket mondja, kik a Veszprém mellett levő malmukat Zland veszprémi püspöknek eladták. Mivel pedig egy 1338-iki oklevél szerint (Haz. Ok. IV. 161.) Veszprém külvárosában Werbulchu nemzetségének tagjai szintén birtokosok voltak: nagyon valószinü, hogy B. püspök ugyancsak e nemzetségből származott; ez annál valószinübb, mert egy püspöknél a pogány B. név csakugyan feltünő (egykoru oklevelekben éppen ezen oknál fogva néha a martirologiumi Blasius a. m. Balázs és Basilius a. m. Vazul néven találjuk), amit csak az magyaráz meg, hogy mint egy ősmagyar nemzetségnek a tagja, mely a vezérek korabeli Vér-Bulcsutól származtatta magát, ősének hagyományos nevét viselte s attól még pap korában sem vált meg, amire többek között az Ákos nembeli Telegdi Csanád esztergomi érsek is szolgáltat példát.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is