Bulcsu
Károly, családi néven Palcsó, szépirodalmi és egyházi iró,
szül. Kassán 1823 ápr. 8., megh. Kecskeméten 1865 aug. 20. Iskoláit
Sárospatakon, Késmárkon végezte; teologiát hallgatott, de a papi vizsgálatot
csak 1859., mikor már ügyvéd és tanár volt, tehette le, mert diákkorában attól
Armány c. pajkos drámája miatt eltiltották. Iskolái végzésével a gróf Teleki
házhoz került nevelőnek Pestre, hol elvégezte az egyetemen a jogot, ügyvédi
vizsgálatot tett, s ügyvédi gyakorlatát 1848. Kassán meg is kezdte. Kitörvén
azonban a szabadságharc, ő is beállt önkénytesnek, s mint érdemjellel
kitüntetett főhadnagy kapitulált komáromban. Ekkor az ügyvédséggel felhagyott,
s előbb Losoncon és Halason, később Kecskeméten tanár lett, s itt meg is halt.
Irt verseket és egyházi beszédeket; előbbiek korának szépirodalmi lapjaiban
jelentek meg. Bár őú is az 50-es évek színtelen szentimentális költői közé
tartozik, a kritika s annak az időbeli legtekintélyesebb képviselője Erdélyi
János elismeréssel nyilatkozik költészetéről. (Legujabb magyar lira, Budapesti
Szemle és Erdélyi J. Tanulmányok 1890.). Nevezetesebb munkái: Vladár. Magyar
tündérrege, Pest 1858; Bulcsu Károly költeményei, Kecskemét 1860; Gyász és
sirbeszédei. Debrecen 1871. Összeszedte s kiadta Ferenczy Teréz költeményeit:
Téli csillagok címmel (Pest 1864).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|