Bulla

(lat.), Lapos tok, formára kerek v. szivalaku, melyet a szabadszületésü római gyermekek a nyakon hordtak. Az volt a rendeltetése, hogy a benne rejlő talizmán a rossz tekintettől, elbüvőléstől megóvjon. A gazdagabb családok gyermekei aranyból valót viseltek, a szegényebbeké bőrből készült. A fiúk a Toga proetexta levetésekor felhagytak a bulla viselésével is s a házisteneknek (Lares) szentelték. A leányoknál valószinüleg férjhezmenetelökig használatban maradt. Bizonyos alkalmakkor, így diadalmeneteknél, férfiak is még nyakukba akasztották mint védelmi szert a fastinatio ellen. Több szobron, melyek fiatal rómaiakat ábrázolnak, ott látjuk a bullát. Pompejiben pedig egy aranyból készült, valószinüleg női ékességül szolgáló bulla került napfényre.

B. továbbá az a szelence, mely valamely oklevélnek függő pecsétét tartalmazza, arany, ezüst és ólom pecsétet, melyek állami okiratok megerősítésére szolgáltak; leginkább azonban a B. magát az ilyen függő pecsétekkel ellátott oklevelet jelenti. A B. nevet régibb időben császárok- és királyoktól kiállított okleveleknél is használtak. Reánk nézve legfontosabb a II. Endre király 1222. évi aranybullája, mely legrégibb alaptörvényeinket tartalmazza, s mely a nemesség s a nép Szent István király adta jogait ujra megerősítette.

B. egyházi értelemben a pápai határozatok és rendelkezéseknek külső ünnepélyes alakja, melyet fontosabb ügyekben szokás használni. Ólompecséteknek a pápai leveleken való használata Nagy Gergelyig, sőt még azontul is kimutatható.

Deusdedit pápa egyik bullájának előlapján a jó pásztok képe, hátlapján a pápa neve, IX. Leóig rendszerint az előlapon a pápa neve, a hátlapon «Papa» felirat, később - még pedig II. Orbán óta állandóan - az előlapon többnyire csak a pápa neve, a hátlapon pedig Péter és Pál apostolok fejei és S. P. E. és S. P. A. betük (Sanctus Petrus Episcopus és Sanctus Paulus Apostolus) láthatók. A pecsétek alkalmazásától függ a B. jogérvénye s bizonyító ereje. A függő pecsétek ólomból, ritkán aranyból készültek és vagy kender, v. vöröses sárga selyem zsinegen függtek az okmányon; előbbi zsinórt az igazságügyi, utóbbit kegyelmi ügyekben alkalmazták. A B.-t nyilt levél alaku, címzés nélküli nagy sárgás színü pergamenten - a XI. századig papiruszon - állítják ki, rendszerint latin nyelven.

A szöveg irására a hegyes gót betüket használták, még pedig rövidítésekkel és interpunkciók nélkül, amely ok miatt nehezen is voltak olvashatók, ugy hogy a kuriában mindig másolatokat kellett azokról venni. XIII. Leó pápa 1878 dec. 29. Motu proprio kiadott Universae ecclesiae regimen kezdetü apostoli iratában megszüntette a gót betük használatát s azt a közönséges latin betükkel helyettesítette, használja az interpunkciót is. A B. nyelve és irásmódja ünnepélyes s ismétlésekben s különféle záradékokban gazdag. Kezdődik a pápa nevével, annak hozzátétele nélkül, hogy hányadik; a névhez hozzá kapcsoltatik a Servus Servorum Dei kifejezés. A keltezés a római idusokat, nonákat s kalendákat használja. Az idézés a szöveg kezdő szavai - arenga - szerint történik. XIII. Leónak fent említett Motu propriója szerint függő pecsét ma csak a nagyobb javadalmak adományozását, alapítását s diszmembrációját tartalmazó s a szent szék egyéb ünnepélyes aktusaira vonatkozó pápai B.-kon alkalmaztatik egyéb, B.-ra, főleg amelyek kisebb javadalmak adományozását s házassági akadályok alóli fölmentvényeket tartalmaznak, vörös pecsétet nyomnak, amely pecsét az apostolfejedelmek képét és köriratként - legenda - a pápa nevét tünteti fel.

Forrás: Pallas Nagylexikon