Bünau

Henrik, szász miniszter és történetiró, szül. Weissenfelsben 1697 jun. 2., megh. 1762 ápril 7. Atyja szász választófejedelmi kancellár volt. Jogot hallgatott Lipcsében; azután a birói pályára lépve, rövid idő alatt felvitte az udvari tanácsosságig és befolyásos udvaroncig. Nagybátyjának, Hoym miniszternek bukása után azonban Brühl gróf a mansfeldi grófság igazgatójává nevezte ki s ilyformán az udvartól eltávolította. Mint Szászország mainzi követe VII. Károlynak császárrá választása érdekében működött, aki ezért birodalmi gróffá tette és meghatalmazott miniszterként több német udvarhoz küldte. A császár halála után Szászországba tért vissza s 1751. Weimar és Eisenach fejedelemségek kurátora lett. 1759: állásától megvált és ezóta Weimar mellett, Oszmanstedt-en élt mezei jószágán. B. legfőbb érdeme, hogy a tudósokat pártfogolta, támogatta nevezetesen Winckelmannt, sőt 1758. Olaszországba küldte könyvvásárlás céljából. A hires Bünau-féle könyvtárt, mely 42 ezer kötetet számlált, 1764. 40 ezer tallérért vették meg a drezdai könyvtár számára (v. ö. Franke J. M. Catalogus bibliotheca Buenaviensis, Lipcse 1750 -1756, 7 köt.). Történeti művei közül a következők említendők: Deutsche Kaiser- u. Reichshistorie (Lipcse 1728 -43, 4 kötet), mely alapos forrástanulmányok alapján készült, de csak 918-ig terjed - Historie d. Kriegs zwischen Frankreich, England und Deutschland (franc. és émetül, Regensburg 1763-67, 1 kötet); Leben und Thaten Kaiser Friedrichs (Lipcse 1722). V. ö. Sahrer v. Sahr: Heinrich Graf von B. (Drezda 1868, 1 köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon