Bunge

1. Frigyes György, német jogtudós, szül. Kijevben 1802 márc. 13. Tanult Dorpátban, hol 1831-ben rendkivüli, majd rendes tanár lett. 1842. Reval város polgármestere, 1856. a pétervári császári iroda hivatalnoka lett. E hivatalától 1865. megvált és Gothába, 1879. Wiesbadenbe költözött. Főbb munkái: Beiträge zur Kunde der liv-, esth- und kurländ. Rechtsquellen (Riga 1832); Forschungen auf den Gebiete der liv-, esth- und kurländische Rechtsgeschichte (Dorpat 1838); Das liv- und esthländische Privatrecht (2. r., u. o. 1838; 2. kiad. Reval 1847-48); Geschichte des Gerichtswesens und Gerichtsverfahrens in Liv-, Esth- und Kurland (Reval 1874); Die Stadt Riga in 13. und 14. Jahrhundert (Lipcse 1878). Kiadta Pauckerrel együtt az Archiv für die Geschichte Liv-, Esth- und Kurlands (7 köt.). V. ö. Greiffenhagen: Dr. jur. Fr. G. v. B. (Reval 1891).

2. B. Krisztijanovics Miklós, orosz miniszter, szül. Moszkvában 1823., apja ottan egyetemi orvostanár volt. Tanult jogot és államgazdaságot, tanárkodott a njezsini liceumban, majd a kijevi bank igazgatója lett. Kijevben a rendőr-jogot adta elő. Sok értekezést irt az orosz folyóiratokba a nemzetgazdaságról; tudományosan foglalkozott a statisztikával, megirta a hitel elméletét, a rendőri jogot, összeállította a közgazdasági elméletek történetét, a politikai ekonomia alaptételeit s lefordította Wagnernek az orosz papir-pénzről irt munkáját. 1881. pénzügyminiszter lett s nagyon zilált állapotban vette át az orosz pénzügyek vezetését. B. fontos reformokat létesített a köz-jólét emelésére, megszüntette a só- és fej-adót, a parasztok váltság-díját leszállította, megalapította a népbankokat, hogy azoknak révén szegényebb parasztok is szerezhessenek fekvőségeket, az adókat igazságosabban vetette ki, jól megadóztatta a tőkét és a nyerészkedő vállalatokat, gátat vetett a papirpénz további kibocsátásainak, sőt 87 milliónyi papirpénzt el is égettetett. 1887. a pénzügyminiszterségről lemondott, hogy elfoglalhassa a miniszteri bizottság elnökségi tisztét. 1892 ápr. azonban e tisztről is lemondott.

3. B. Sándor, orosz botanikus és utazó, szül. Kijevben 1803 szept. 24., megh. Livlandban 1890 jul. 18. Orvosi pályára készülvén, a növénytant megszerette. 1825. befejezvén tanulmányait, Szibériának Tomszk nevü kormányzóságában körorvosi álláshoz jutott. Ledebour-ral megismerkedvén, az Altai-hegységet beutazta, s egész a khinai határig gyüjtött növényeket. A következő években a koliváni területen gyüjtögetett, majd tovább és tovább jutott. Igy 1836. az orosz tudományos akadémia rendezte expedicióban az Altai keleti vonulatán, a Gobi-sivatagon, a mongol pusztákon, sőt Khinában Pekingig kutatta a növényzetet, amiről 1831. számolt be: Enumeratio plantarum, quas in China boreali collegi. 1834. a kazáni egyetemen tanár lett s a Volga-mellék pusztáit (oroszul sztepj) Asztrakhánig vizsgálta át. Ekkor jelent meg tőle Plantarum mongholico-chinensium decas I. 1836. végre élete vágyát, Dorpát egyetemének tanári székét és füvészkertjének igazgatóságát kaphatta meg. Itt azután kidolgozta eddigi gyüjtéseinek eredményeit. Az 1857-59-ig Khorasszán, Afganisztán és Persia területére rendezett nagy expedicióban ő is résztvett. Említett munkáin kivül nevezetesebbek még a következők: Beiträge zur Kenntnis der Flora Russlands u. der Steppen Central-Asiens (Szt. Pétervár 1851); Generis Astragali species gerontogeae (u. o. 1869-69); Tentamen generis Tamaricum (Dorpát 1852); Icones plantarum novarum vel minus cognitarum, in itinere per deserta Asiae mediae... collectarum (Riga 1851). Életrajzát l. a Kertészeti Lapok 1890. évf.-ban.

Forrás: Pallas Nagylexikon