Bunic
Vucicevic Miklós, horvát iró, szül. Raguzában régi patricius
családból a XVII. sz. kezdetén. Élete összeesik Raguza hanyatlásának kezdetével
és ő volt az első ama kevés patricius között, akik minden anyagi érdek
mellőzésével egyedül hazájuk dicsőségének emelésére törekedtek. Már korán oly
nagy tudományt, érett itélőképességet és ügyességet mutatott, hogy a szenátus
őt a legfontosabb ügyekkel bízta meg. Kétszer ment mint követ fontos
küldetésben a portához. Midőn 1667. Raguza borzasztó földrengés következtében
elpusztult, B. életének veszélyeztetésével megmentette a köztársaság fontosabb
iratait és kincseit. Mikor későbben ismét nagy veszély fenyegette a
köztársaságot IV. Mahmud szultántól, B. mint a reszpublika követe elment a
nagyvezérhez, aki őt a nemzetközi jog megsértésével láncokba verette és
Szilisztriában mély és nedves börtönbe záratta, ahol meghalt. Munkái: Praxis
judiciaria iuxta stylum Curiae Ragusinae. (Nyom. 1784); Descriptio Ragusenae
ditionis (1708); Grad Dubrovnik vlastelom utrescnji, Ancona 1667 (Költemény a
raguzai földrengésről) és több eddig még kiadatlan horvát költemény.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|