Bunsen

1. Ernő, B. Keresztély Károly fia, teol. iró, szül. 1819. Előbb porosz százados volt, azután Angolországba költözött s kiválólag vallástörténeti tudományokkal foglalkozott. Művei: Die Einheit der Religionen im Zusammenhang mit den Völkerwanderungen der urzeit und der Geheimlehre (Berl. 1870, 2 köt); The chronology of the Bible connected with contemporaneous events in the history of Babylonians, Assyrians and Egyptians (Lond. 1874; németül Berlin 1876); Das Symbol des Kreuzes bei allen Nationen (1876); Die Plejaden und der Thierkreis (1879) stb. Die Überlieferung (1889, 2 köt.) és: Die Reconstruction der kirchl. Autorität (1892) stb. Németre fordított továbbá egy névtelenül megjelent angol művet: William Penn, oder die Zustände Englands 1644-1718 (Lipcse 1854).

2. B. György, a német birodalmi gyülés és a porosz képviselőház tagja, B. Keresztély Károlynak negyedik fia, szül. Rómában 1824 nov. 7-én. 1862. a porosz képviselőházba választották, melynek tagja maradt 1872-ig. 1867 óta az északi-német, ill. a német birodalmi gyülésnek is volt tagja. Kiváló tehetsége dacára ritkán lépett fel mint szónok, hanem annál intenzivebb tevékenységet fejtett ki a nemzeti szabadelvü pártban és a bizottságok tárgyalásaiban, nevezetesen budget- és közoktatásügyi kérdésekben.

3. B. Keresztély Károly Josias báró, német diplomata és tudós, szül. Korbachban (Waldeck) 1791 aug. 25., megh. Bonn-ban 1860. nov. 28. Marburgban teologiát, Göttingában filologiát hallgatott. 1812. gimnáziumi tanár lett s nevét a: Dejure Atheniensium hereditario (Göttinga 1813) művével tette ismeretessé. Hogy nyelvészeti tanulmányait folytathassa, lemondott állásáról s Kopenhágában az izlandi nyelvet tanulta. 1816. Párisba költözött, hogy Silvestre de Sacytól a persa és arab nyelveket tanulmányozza. Nemsokára Rómába ment, ahol a dúsgazdag angol Waddington Fannit vette nőül. Niebuhr ajánlatára ekkor követségi titkár lett (1818). B. további sorsára döntő befolyásunak bizonyult III. Frigyes Vilmos porosz király római utazása, ki a teologiában is jártas tudóst nagyon megkedvelte és Biebuhr távozása után (1824) a követség vezetésével bizta meg; 1827. pedig meghatalmazott miniszterré nevezte ki a pápai udvarnál. 1831. szerkesztette az Egyházi állam reformja ügyében hires memorandumát, melyet a nagyhatalmak követei is elfogadtak. B. római tartózkodása és működése tudományos szempontból is üdvösnek bizonyult. Része volt a: Beschreibung der Stadt Rom (1830-1843, 3 köt.) műnek kiadásában, melyhez B. különösen a régi Rómára vonatkozó helyrajzi adatokkal járult. E tanulmányainak eredménye volt a: Die Basiliken des christlichen Rom c. díszmunka, mely 50 acélmetszettel Münchenben jelent meg (1843. Uj kiad. 1864; francia iad. Ramiertől, Frankf. 1873). Midőn 1837. a kuria és Poroszország között viszály támadt, B. emlékiratban (Denkschrift über die katholischen Angelegenheiten in den westlichen Provinzen Preussens vom 25. August) megokolta a kölni érsek (Droste v. Vischerung) elfogatását, amiért a pápa - midőn B. 1838. Rómába követségi állására visszatért - maga elé sem bocsátotta. Erre Münchenbe s utóbb Angolországba ment. 1839-41-ig berni követ volt; 1842. pedig IV. Frigyes Vilmos kir. kinevezte londoni követté. Itt a jeruzsálemi ev. püspökség alapításának ügyében kellett közbenjárnia. (V. ö. Bunsen-nek: Das evang. Bistum zu Jerusalem Berl. 1842. c. iratát.) Midőn ellenfelei azzal gyanusították, hogy ő a porosz lutheránus egyházba is be akarja vinni a püspöki hierarkiát, B. e vád ellen erősen védekezett (Die Kirche der Zukunft 1845), miközben a külső ájtatáskodás és rideg formalizmus híveit élénken elitélte. 1844. alkotmány-terveztet nyujtott be királyi barátjának, mely az angol alkotmány hű mása volt. Nagy tevékenységet fejtett ki a schleswig-holsteini nép érdekében, mely hálából képviselőjének választotta a német parlamentbe. Az ő érdekükben 1848 ápr. 8. memorandumot nyujtott be Palmerston miniszterhez (Memoir on the constitutional rights of the duchies of Schleswig and Holstein), de az angol államférfiak, nem ismervén fel a helyzet igazi voltát, nem méltatták B. javaslatát figyelemre. 1848-49. hosszabb ideig tartózkodott Berlinben, de az alkotmány kérdésében mit sem érhetett el. Állására visszatérve, nem vett ugyan részt a Schleswig-Holstein ügyében összehivott londoni konferenciában, de azért királyi barátjának határozott kivánságára aláirta az 1852 máj. 8. kelt londoni jegyzőkönyvet. A krimi háboru idejében több röpiratot bocsátott közre, melyekben Poroszországnak a nyugati hatalmakhoz való csatlakozását sürgette, mire a király környezetében lévő orosz párt kieszközlé visszahivatását (1854 jun.) B. ekkor Heidelbergában telepedett le, ahol az ultramontánok és a német egység ellenei ellen irányuló népszerü, de hatásos röpiratokat irta: Zeichen d. Zeit, Briefe an Freunde über Gewissensfreiheit und das Recht der christlichen Gemeinde (3. kiad. Lipcse 1855-58, 3 köt.) és: Gott in der Geschichte, oder der Fortschritt des Glaubens an die sittliche Weltordnung (1857-58, 3 kötet). Noha diplomaciai elfoglaltsága s politikai és egyházi ügyekben folytatott levelezése idejét nagyon is igénybe vették, B. irodalmilag is szakadatlanul foglalkozott. Régészeti és teologiai művei közül megemlítendők: Aegyptens Stelle in der Weltgeschichte (Hamb.-Gotha 1845-87, 5 köt); Hippolytus und seine Zeit (Lipcse 1853, 2 köt); uj angol kiad. a következő cím alatt: Christianity and mankind. Their beginnings and prospects (7 köt.); Ignatius von Antiochien u. seine Zeit (Hamb. 1847); Die drei echten und die vier unechten Briefe des Ignatius von Antiochien (1847); Bibelwerk für die Gemeinde, melyet Kamphausen és Holtzmann fejeztek be (Lipcse 1858-69, 9 köt.). B.-nek IV. Frigyes Vilmossal való levelezését Ranke adta ki (Lipcse, 1873). Életrajzát saját özvegye (megh. 1876 ápr. 23. Karlsruhéban) irta meg angolul; németre Nippold ford. B. aus seinen Briefen und nach eignen Erinnerungen geschildert (Lipcse 1868-1871, 3 kötet); Baehring, B., Ein Lebensbild eines deutsch-christl. Staatsmannes (1892). V. ö. Hare, Freifrau von B., ein Lebensbild aus ihren Briefen; németül Tharau-tól (6 kiad. 1890 Gotha). 1891. szülővárosában emléket állítottak B.-nek.

4. B. Róbert Vilmos, német kémikus és fizikus, szül. Göttingában 1811 márc. 31. Tanulmányait szülővárosában, Párisban, Berlinben és Bécsben végezte. A göttingai egyetemen 1833. dócens, 1836. Kasszelben a kémia tenára, 1851. Boroszlóban, 1852-től 1889-ig heidelbergai tanár, 1889. nyugalomba vonult. A m. tud. akadéma 1858. külső tagjának választotta. Félszázadon át kiváló eredménnyel buvárkodott a kémia és fizikai téren s igen nagy számu fontos felfedezéssel gazdagította a tudományt. Buvárlatait az anorganikus kéia körébe vágókkal kezdette meg, azután az érzén-szénvegyületeket (kakodik, alkarsin) tanulmányozta. Az analitikai és mineralogiai kémia nagyon sokat köszön neki. Az arzéntrioxid hathatós ellenszeréül kisérletei alapján a ferrihidroxidot ajánlotta. Nagyon behatóan foglalkozott a gázok analizisével és kitünő módszereket állapított meg, melyeket széltében használnak. A gázok sűrüségének és folyadékokban való oldhatóságának meghatározására készülékeket szerkesztett. A B. szerkesztette jégkaloriméter igen fontos adatokat szolgáltat. A jól ismert gázok vizben és borszeszben való oldhatóságait megállapította. A gázok diffuzióját és az elégésükkor fellépő tüneményeket is tanulmányozta. Az alaki földfémeket elektrolizis útján előállította. A magnéziumot ő állította elő először nagyobb mennyiségben és az elégésekor fellépő erős fényképződésre ő hivta fel a figyelmet; azért használják a magnéziumot bizonyos esetekben világító szerül. Korszakalkotó felfedezése a spektrálazalizis v. szinképelemzés (Kirchhoff társaságában 1860), mely felfedezése nevét örök időkre halhatatlanná tette. E módszerrel fedezte fel a rubidium és cézium ritka elemeket a dürkheimi ásványos vizben. Számos igen célszerü készüléket szerkesztett, melyek nagyon elterjedtek (Bunsen-féle elem, B.-féle gázlámpa). A geologiai tudományoknak kiváló szolgáltatot tett azokkal a klasszikus kisérletekkel, melyeket Izland szigetén (geysir) végzett. Munkái: Enumeratio ac descriptio hygrometrum (Göttinga 1830); Das Eisenoxydhydrat, ein Gegengift des weissen Arseniks oder der arsenigen Säure (Berthold társaságában. Göttinga 1834, II. kiad. 1837); Schreiben an Berzelius über die Reise nach Island (Marburg 1846); Gasometrische Methoden (Braunschweig 1857, II. kiadás 1877); Chemische Analyse durch Spektralbeobachtungen (Bécs 1861); Anleitung zur Analyse der Aschen und Mineralwässer (Heidelberga 1884. Magyarra lefordította K. Karlovszky Géza: Utmutatás az ásványvizek elemzéséhez, Budapest 1888); Flemmenreactionen (Heidelberga 1880). Sok nagynevü ember az ő tanítványa. Igy hazai tudósaink közül: Eötvös Lóránt báró, Lengyel Béla és Than Károly.

5. B. Tivadar, német politikus, szül. Rómában, 1832 jan. 8., megh. Heidelbergában 1892 máj. 7. Elvégezte a heidelbergai egyetemet, ahol Geschichte des Handelsverkehrs nach Indien c. művével tudori oklevelet nyert. Mint attaché részt vett a porosz-keletázsiai expedicióban, azután követségi titkár lett Rio-de-Janeiróban (1864), ügyvivő Peruban (1871), Stockholmban (1873), Brüsszelben és Washingtonban (1874); végül pedig főkonzul Alexandriában. 1876. kilépett az államszolgálatból és a birodalmi gyülésbe választatta magát, hol a nemzeti szabadelvü párthoz csatlakozott. Élte végén Heidelbergában foglalkozott irodalmi tanulmányokkal.

Forrás: Pallas Nagylexikon