Buridan
János, francia skolasztikus, Occam tanítványa és mint ez
nominálista, szül. Béthuneben a XIV. század elején. Meghalt 1358 után. 1850. a
párisi egyetemen a bölcsészet és teologia tanára lett. B. inkább a logika és
metafizika, mint a teologia problémáival foglalkozott. Művei közül becsesek az
Aristotelés logikájához irt kommentár; Summa de dialectica (Páris 1487);
Compendium logicae (Velence 1489); Quaestiones in X libros ethicos Aristotelis
(Páris 1489 és Oxford 1637). «Buridan szamara» alatt azon, B.-nál régebbi
példát értik, mely szerint egy szamár, két tökéletesen egyforma szénacsomag
közé állítva, okvetlenül éhen halna, mert nem tudná magát elhatározni, hogy
melyikhez nyuljon. Ebből az következik, hogy a «szabad választás» (aequilibrium
arbitrii) lehetetlen, hanem, hogy az akaratnak, hogy egyáltalában elhatározásra
juthasson, egy a többi okoknál erősebb indító okra van szüksége.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|