Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Burke... ----

Magyar Magyar Német Német
Burke... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Burke

1. János Bernát sir, ang. genealogus éa heraldikus, szül. Londonban 1815. Normandiában a caeni kollégiumban nevelkedett. 1839. ügyvéddé lett a Middle Templeban. 1853. az ulsteri king of arms méltósággal, 1854. pedig a dublini egyetem részéről tudori diszoklevéllel tiszteltetett meg 1868. a Bath-rend lovagja lett. Főművei: Encyclopaedia of heraldy or general armoury (1844); The historic lands of England (1848-1849); Anecdotes of the aristocracy (1850, 2 köt.); The heraldic register (1849-.1850); A visitation of the seats and arms of the noblemen and gentlemen of Great-Britain (1852-1854, 4 köt.); The romance of the aristocracy or anecdotes and records of distinguished families (1855); A genealogical and heraldic dictionary of the landed gentry of Great-Britain and Ireland (1871); The book of the orders ofknighthood and decorations of honour all nations (1858); Vicissitudes of families and other essays; A selection of arms (1860); Dormant, abeyant and extinct peerages of the British empire (1866); The rise of great families (1873). Előbb atyjával, ennek halála után pedig (1848 óta) egymaga adta ki a Peerage and Baronetage of the British empire (1893, 55. kiad.) cimü almanachot mely a történészre és jogtudósra nézve ugyszólván nélkülözhetetlen művé vált.

2. B. Ödön, angol iró, szónok és államférfiu, született Dublinban 1730 január 1-én, meghalt Beaconsfieldben 1797 julíus 8-án. Ballitoreban és a dublini Trinity Collegeban nevelkedett. A régi nyelvek mellett a jogtudományokkal és a bölcsészettel is foglalkozott Londonban 1750 óta. Szegénysége miatt korrekturákat végzett a könyvkiadók számára; de nemsokára mint iró lépett föl. Első jelentősebb műve a Vindication of natural society (1756) cimü volt, mely névtelenül jelent meg s amelyben Bolingbroke-nak irásmódját utánozván, annak a vallás ellen intézett támadásait gunyolta. Nagy föltünést keltett Angolországban és Németországban Philosophical inquiry intothe origin of our ideas of the sublime and beautiful (1757) cimü műve. Néhány a Public Advertiser-ben közzétett cikk annyira megtetszett a kincstár első lordjának, Rockingham-nak, hogy B.- t 1765. magántitkárává fogadta s a parlamentbe is beválasztatta. Mint hatalmas szónoki tehetség különösen az amerikai bélyegtörvény fölött megeredt vitában tünt fel, melyet ellenzett. Midőn Rockingham a minisztériumból kivált, B. a Pitt-kabinet ellenfeleihez szegődött. Ekkor adta ki a Short account of a late sort administration (1766) c. művet. 1768. Wilkes képviselőnek kelt védelmére, kit a parlament ki akart zárni kebeléből mely határozatban B. a választási jog megsértését felismerte. 1773. kiadta a Thoughts on the cause of present discontents c. művét, melyben az angol alkotmányról mondta el nézeteit és reformokat javasolt a kormányrendszerre nézve. Mintán az amerikai gyarmatok érdekeit ismételten védte, és a minisztérium által az azok hozzájárulása nélkül rájuk kivetett adókat törvényteleneknek bélyegezte, a New-York gyarmat lakói londoni ügynökükké választották. Az uj választások alkalmával Bristol képviselője lett (1774) s az uj parlamentben szoros baráti és politikai szövetséget kötött Fox-szal, mely viszony a francia forradalom kitöréséig fennállott. Rockingham alatt (aki 1782 márciusában ismét a kormány élére állott) a titkos tanács tagja és a hadsereg főpénztárnoka lett, miközben önzetlenségének fényes jelét adta. Miután a (Rockingham halála után alakított) Shelburne-minisztérium az Egyesült-Államok függetlenségét elismerni vonakodott, B., Fox, Cavendish lord és mások az ellenzékhez mentek át. 1783. Tagja lett ugyan az ugynevezett koaliciós minisztériumnak, de miután a parlament a Fox által kidolgozott India kormányzásának módosítására vonatkozó billt elvetette, a minisztérium is, B. is, visszalépett. 1784. a glasgowi egyetem rektora lett s jóllehet hogy a parlamentben nagy tevékenységet fejtett ki, a kormánynak nem lett többé tagja. Az ő sürgetésére fogta az alsóház 1785. Warren Hastings-t, India főkormányzóját pörbe mely 1795-ben Hastings fölmentésével végződött, mivelhogy elkövetett zsarolásait és zsarnokságát kielégítően rábizonyítani nem sikerült. A Franciaországgal kötött kereskedelmi szerződés tárgyalása alkalmával (1787 jan.) maró gunnyal támadta Pittet és kiméletlenül ellenezte a beteg és elaggott III. György helyett fölállítandó kormányzóságot (1788). A francia forradalommal sem tudott megbarátkozni s midőn kebelbarátja, Fox, a forradalomban egy áldásos és dicső jövőnek hajnalát üdvözölte: B. egy emlékezetes parlamenti ülésben Fox-tól elvált és azontúl szenvedéllyel küzdött szóval és irásban minden ellen, ami Franciaországból eredt. (Reflexions on the revolution in France, London 1790; németül Gentztől, Berl. 1793, 2 kötet 3. kiadás 1838). Ez időtől fogva a kormány határozott hive lett, és 1793-ban 2 ezer font sterling éví dijat is elfogadott a kormánytól; mindamellett erélyesen védte magát ama vád ellenében, mintha az évi dijat megvesztegetésképen kapta volna. 1794-ben kilépett a parlamentből és Beaconsfieldbe (villájába) vonult vissza, de még onnan is folytonosan sürgette a franciák ellen való háborút. (Thougts on a regicide peace 1796.) A neki felajánlott peerséget nem fogadta el. Élte alkonyán politikai életének igazolására «nyilt levelet» intézett Fitzwilliam lordhoz (1796) mely rövid idő alatt 16 kiadást ért. Összes műveit Fitzwilliam és Burke R. rendezték sajtó alá (Lond. 1826-44, 20 köt ) beszédei 1816. 4 kötetben jelentek meg. V. ö.: Prior J.: Memoir on the life and character of E. B. (4. kiad. London 1854, 2 köt.); Macknight: Life and times of B. (1861 3 kötet); Morley: Edmund B., a historical study (1867); Morley: E. B. (1879); Robertson: Letters on the life, writings and times of E. B. (Dubl. 1876); Stephen Dict. of Nat Biogr VII. 345-346 lap.

3. B. Róbert O"Hara, angol-ausztráliai utazó, szül. Irországban St. Clevansban, 1821., meghalt 1861. 1848-ig a Radetzky huszárezrednél szolgált Ausztriában, 1858-ban nagy expedició vezetésével bízták meg amelynek az volt a célja, hogy az egész ausztráliai szárazföldön keresztül hatoljon. Kitünően fölszerelve hagyta el Melbournet 1860 aug. 20. és el is érte a Carpentaria:öbölt 1861 jan. 20., ahol a kiséretében levő orvos, Wills éhen halt volt, mely sors azután B.- t magát is érte. Másik utitársát, Kinget a kóborló benszülöttek megtalálták és addig ápolták, mig a Melbourneből Howitt vezetése alatt utánuk küldött expedició szept. 15. meg nem mentette. B. és Wills holttestét is utóbb Melbournebe szállították, ahol szobrot emeltek nekik. V. ö. Wills: Narrative of a successful exploration through the interior of Australia (London 1863).

4. Vilmos, hirhedt gyilkos és halott-rabló, szül. Irországban s mint csizmadia élt Edinburghben. Holttesteket lopott a temetőből, melyeket orvosoknak adott el. Utóbb fárasztónak találván e foglalkozást 1828. Hare szomszédjával egymásután 16 embert ölt meg., s holttesteiket Knox orvosnak adta el. Végre a dolog kiderült s B. még ugyanazon esztendőben lefejeztetett. V. ö. Mac Gregor: History of B. and Hare (Glasgow 1884).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is