Burmann
németalföldi tudós család, melynek érdemesebb tagjai: 1.
Péter, az u. n. idősb B. Szül. Utrechtben 1668-ban, megh. Lejdában 1741-ben.
Eleinte ügyvédkedett szülővárosában; de már ifju korában inkább foglalkozott a
klasszikus nyelvekkel. 1696. u. o. az egyetemen a görög nyelv tanára lett,
1715. ugyanezen tárgy rendes tanára a lejdai egyetemen. Legfontosabb munkája a
Sylloge epistolarum (Lejda 1727, 5 köt.). Az általa kiadott irók közt
említendők főleg: Horatius, Quintilianus, Valerius Flaccus, Ovidius, Petronius,
Suetonius és Lucanus. Azonfelül a Poetae minores (Lejda 1731). 2. Péter, az
előbbinek unokaöccse, szül. Amsterdamban 1713., megh. sandhorsti jószágán 1778.
1731. az o.-frankfurti egyetemen, 1742-ben pedig Amsterdamban tanárkodott. 1752
u. o. a kir. könyvtár fölügyelője lett. B. szintén római klasszikusok kitünő
kiadásai és magyarázataival vált hiressé, s itt első helyen említendő az
Anthologia veterum Latinorum epigrammatum (1759-75), továbbá: Aristophanés,
Claudianus, Propertius stb. kiadásai.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|