Bürök

Bevrőg Beythe Nomenclatorában, bőrög ma is a felföldön berök Frankovithnál, bürük és börök Meliusnál, büreg« A keresztény igaz hitnek vallástétele» cimü munkában (1713), bürökfű, bödög, sipfű, bösvény Csapónál, nagy bürök, bürög, börög, bötök Benkőnél; az ernyősek génusza 2 fajjal az Ó-világban. Gyümölcse tojásdad gömbölyü, oldalról erősen hasított, bordája öt-öt, egyenlö, éretten bodrosan csipkés. Nálunk a büdös B. (Conium maculatum L., Cicuta Plin.) eglehetős gyakori, mérges kóró, 1-2 méter magas, kopasz szára gyakran lilafoltos. Levele 3-szor szárnyalt, sallangjai keskenyek, szálkahegyüek. Gallérja sok-, gallérkája 3-4-levelü. Nyáron és ősz elején virít, árokparton, házak körül, művelt földön, kertben, fövények mellett; virága fehér. Füve (herba Conii maculati) csipős narkotikus hatásu, bódító szagu, undoritó izü. Ádáz B., 1. Ádáz; - Csermely B., l. o.; Méreg B., l. Csomorika.

A B. minden részében folyékony, illanó, oxigénmentes alkaloidot, a coniint tartalmazza, mely mellett még két más homolog bázis, a folyékony methylconiin és a kristályos conhydrin is előjön. A coniin a legnagyobb mérgek közé tartozik, mely azon hatása által, hogy a mozgató idegeknek az izmokban levő végződéseit bénítja, a curarához hasonlít. Mérgezések rendesen akkép történnek, hogy a B.-t karalábé, paszternák, petrezselyem helyett eszik meg, v. hogy ánizs közé az ahhoz nagyon hasonló (de bűzös egérszagu) bürökgyümölcsök keverednek; régente kivégzésekre is használták, így Sokratest is bürökkel ölték meg. A mérgezés szimptomái: rángó görcsök, hányás, hasmenés (de nem minden esetben), sajátságos fáradtság a lábakban, végre ezeknek és a test összes akaratos izmainak bénulása s lélekzési bénulás által halál, mely néha oly gyorsan következik el, mint kéksavra. A kezelés izgatószerek adásában, de főkép mesterséges lélekzés alkalmazásában áll. A coniint belsőleg ma már nem adják, hanem csak külsőleg borogatások v. tapasz (emplastrum conii) alakjában, fájdalomcsillapitó voltánál fogva, idegzsábák ellen v. fájdalmas régi mirigydaganatokra.

Forrás: Pallas Nagylexikon