Burton

(ejtsd: börtn), 1. János Hill, skót történész és jogász, szül. Aberdeenben 1809 aug. 22., megh. 1881 aug. 10. Jogot tanult s 1831 óta mint ügyész a skót trvszéknél működött. 1854-68. mint börtönfelügyelő volt alkalmazva. 1877. Skótország történetirója lett. Első irodalmi munkálatai (1833 óta) a Westminster Review, az Edinburgh Review és a Blackwood"s Magazine c. folyóiratokban jelentek meg. Nagyobb művei: Manual of the Law of Scotland (1839, s azóta sokszor);.. The Law of bankruptey, insolvency and mercantile sequestration in Scotland (1845); Life and correspondence of David Hume (1846); Lives of Simon Lord Lovat and Duncan Forbes of Culloden (1847); Political and social economy és Emigration (1849 és 1851); Narratives from criminal trials in Scotland (1852, 2 köt.); History of Scotland from the Revolution to the extinction of the last Jacobite insurrection (1853, 2 rész), The book-hunter (1862); The Scot abroad (uj kiad. 1881); History of the reign of Queen Anne (1880, 3 köt.). Korszakalkotó műve a The history of Scotland from Agricola"s invasion to the revolution of 1688 (2. kiadás 1873, 8 kötet).

2. B. Rikárd Ferenc, angol utazó, szül. Barhamhouseban 1821., megh. Triesztben 1890 okt. 20. 1842. belépett az angol K.- indiai hadseregbe, de csakhamar kilépett, hogy ismeretlen országok kikutatásának szentelje életét; testileg, lelkileg nagyon arra termett. K.- indiai utazása után adta ki: Sindh and the races that inhabit the valley of the Indus (Lond. 1850); Goa and the Blue Mountains (u. o. 1851) cimü műveit, amelyek felkeltették iránta a londoni földr. társaság figyelmét is. 1853. Abdallah sejk álnéven Szuezból egy zarándokhajóval Janboba utazott, onnan pedig gyalog Medinába, azután Mekkába ment, ahonnan 1854. Dsiddán át visszakerült Egyiptomba. Ez utazásának leirása: Personal narrative of a pilgrimage to El Medinah and Meccah (London 1855, 3. kiad. 1879, 3 köt.). B. sikerei arra késztették a londoni földr. társaságot, hogy őt a K.- indiai-társaság igazgatóinak figyelmébe ajánlja. Azok meg is bizták őt a Szomáli-földnek és Hararnak kikutatásával. B. egyedül, álöltözetben ment 1854 okt. Zeilából Hararba, ahol előtte még nem járt európai ember. Onnan tiz napi időzés után szerencsésen visszajutott Berberába:Harari utazásának leirása First footsteps in Eastern Africa, or an exploration of Harar cimmel jelent meg (Lond. 1856). B. és Speke a kormány támogatásával 1856. Bombayból Zanzibáron át Afrika belsejében utaztak és 1858 februárban elérték a Tanganyika K-i partját, ahol még nem járt volt európai ember. Visszautazásukkor B. a fáradalmaktól megbetegedvén, Unyanyembében maradt, mialatt Speke az Ukerevet fedezte föl, és Viktoria-tónak nevezte el. Miután szerencsésen visszaérkeztek Zanzibárba, onnan 1859. Angliába utaztak. Utazásának leirása: The lake regions of Central-Africa cimmel (Lond. 1860, 2 köt. Később tette csak közzé Zanzibar c. munkáját (Lond. 1872, 2 köt.). A krimi háboru után Amerikában járt és utazását: The city of the Saints and across the Rocky Mountains to California (2. kiad. London 1862) c. művében irta meg. Azután angol konzullá lett Fernando Po-ban, ahonnan Abeokutába utazott ésMann német füvésszel a Kamerun hegységbe ment; Dahomeyban is járt követségben. Ez időből valók: Abeokuta and exploration of the Cameroon Mountains (Lond. 1863, 2 köt.) és A mission to Gelele, king of Dahomey (2. kiad. u. o. 1864, 2 köt.): 1864. santosi konzulnak nevezték ki, ahonnan Brazilia felföldén tett utazásokat, melyekről a The highlands of Brazil (Lond. 1868, 2. köt.) c. műve szól. 1869., éppen mikor Paraguay elkeseredetten küzdött létéért Braziliával, Uruguayjal és Argentinával B. hivatalos küldetésben felhajózott a Paranan és Paraguayon, amit Letters from the battlefields of Paraguay c. művében tárgyal (Lond. 1870). Még 1869. damaszkusi konzul lett, ahonnan Thyrwittel és Drakekel Sziriának a beduinok miatt nehezen megközelíthető részébe nyomult előre, Palmyrába is eljutott és onnan nagy embertani és régiség-gyüjtemény birtokában tért vissza. Utitársaival együtt irta az Unexplored Syria (Lond. 1872, 2 köt.) c. munkát. 1872 nyarán Izland belsejében járt, mely utazásának eredménye az Ultima Thule (1875, 2 köt.) volt. Végre Triesztbe nevezték ki angol konzulnak. Onnan utazott 1876-77. az egyiptomi alkirály megbizásából a régi Midian földén, ahol az elhagyott aranybányákat kutatta ki és sok rombadőlt várost fedezett fel. Erről szólnak: The gold mines of Midian and the ruined Midianite cities (1878, 2 kötet) és The land of Midian revisited (1879, 2 köt.) cimü művei. Egyéb munkái: Wit and wisdom from West Africa (1865); Proverbia communia syriaca (1872); Two trips to (Gorilla Land and the cataracts of the Congo (1875, 2 köt.); Etruscan Bologna (1876); Sind revisited, notices of the Anglo-indian army (1877); To the Goldcoast ford gold (Cameronnal 1882, 2 kötet); Book of the sword (London, 1884). Fordította Camoens Luziadáit (1881) és lirai költeményeit (1884) és megirta a költő életrajzát és Luziadáinak magyarázatát. - Későbbi utazásaiban résztvett neje B. Izabella, akitől megjelent: A. E. I. Arabia, Egypt, India, narrative of travel (1879) és The inner life Syria, Palestine and the Holy Land (uj kiadás 1884).

Forrás: Pallas Nagylexikon