Butorok

A lakásberendezések főbb ingó tárgyai. Anyaguk néha kő vagy vas, többnyire azonban fa. Valamennyi butor célszerü alakját és szerkezetét attól kapta, hogy az ember mire használja. Az elsők okvetetlenül a nyugvó ágy és az ülő B. voltak. A földre terített állati bőr, alom vagy fűhalmaz lehetett az első ágy, egy darab kő az első ülő butor. Később a földbe vert cölöpök, azokra fektetett ráma pallókkal kitöltve vagy kötéllel, hevederrel befonva volt az ágy; majd pedig ingóvá tették az így keletkezett állványszerkezetet és így lett a nyugvóágyból ingó butor. Az ókor népei, nevezetesen az egyiptomiaik és asszirok az ülésre fektették a főgondot, nem pedig, mint azt a gót izlésnél látjuk, a hattámasztókra. E régi népek székeiket néha összehajthatóknak készítették. Ágyaiknak és ülőbutoraiknak nélkülözhetetlen része volt a gyapjuvánkos és a szőnyeg, mint az még mai nap is a keleti népeknél szokásos. Ezeket a B.- at néha fémmel, elefántcsonttal, zománccal, gyöngyházzal stb-ivel díszítették. A görög és római B. leginkább a korábbi népeknéI használtaknak másai. Az ülő B. és nyugvóágyak is a középkorban mobilis jellegüket gyakran elvesztették. A nyugvóágy néha egy a falban lévő falazott padka, az ülőbutorok szintén falmentén vagy ablakmélyedésben elhelyezett kő- vagy vályogpadok voltak. Később azonban, a renaissance korban ugy az ülőbutorok mint a nyugvóágy megint visszakapták helyes alakjukat sőt a tökéletességig kifejlesztettek. (L. Ágy.)

A szekrény-B. eleinte egyszerü ládák voltak, amelyekben az ókor népei drágább holmijukat, ékszereiket később ruhát is tartottak. A tulajdonképi szekrényt (polccal majd ajtóval) a rómaiaknál találjuk. Alakját és szerkezetét a szekrény nem építészeti motivumokból nyerte, hanem egyszerüen rendeltetéséből, amennyiben a polcokat, fiókokat és a tárgyak fölakasztásához szükséges térségeket kellően egymás mellé és pontosan osztották be, mint ez még mai nap is a khinai szekrény-B.-on látható. A szekrény ilyenformán megtartott bizonyos mobilitást, tehát igazi butorjelleget. B. jellegét teljesen elvesztette a szekrény a középkorban, midőn a falban fülkének alakították, v. pedig a falhoz szilárdan odakötötték, ugyhogy az épület alkotórészét képezte. A szekrény építészeti jellege még fokozódott az által is hogy külsőleg valóságos palotahomlokzattal látták el. Ezt a jelleget a szekrény a renaissance korában is megtartotta, és csak néha akadunk ez időből származó szekrénybutorokon oly alakokra, melyek tisztán a szekrény rendeltetéséből kapták külső alakjokat. Építészeti jellege csak annyiban csökkent, amennyiben íngóságát alacsonyabb vagy magasabb lábakkal fejezték ki, miáltal a szekrény aztán félbutorrá lett.

A B. díszítése sokféle volt már az ókorban is. A görögök szerették a gyakran drága fémdíszt, a rakott munkát, ismerték már a funért is. Gyakran igen szép díszítményeket véstek a fába és a mélyedéseket kitöltötték kék és piros földes festékkel. A fafaragást általánosan elterjedt diszítő eszközként használták, éppugy az esztergályozást is. A rómaiak díszítményeikkel csakis a görögök nyomain haladtak. Nagy szerepe volt azonban butoraiknál a fémnek, amennyiben az ülőbutorokat, apró asztalokat teljesen bronzból, ezüstből, sőt aranyból is készítették. Drága délvidéki fákat, p. ébenfát, thuját szintén használtak a rómaiak, sőt ismeretes, hogy egyes thujafa asztalokért több százezer sestertiust is fizettek. A román izlés korában díszítésül nagyon szerették a B. és falak befestését. A gót izlésben pedig főként a fafaragás szolgált díszítő eszköz gyanánt, mely mellett csekély szerepe jutott az igen szép vasalásoknak is. A renaissance korában a B. alakítása és díszítése rendkivüli mértékben kifejlődött. E korban keletkezett a szekrény-B. legtöbb faja és építészeti alapon legváltozatosabb formája. A gót eredetü armoire és pohárszék mellett ott van a kabinet-, az étel-, az okmány-, könyv-, ruha-, ékszer-, fegyver- stb. szekrény. Díszítésül pedig a gyakran tulságig vitt fafaragás, elefántcsontfaragás, bronzrelief, a különböző féldrágakövek, márvány, mozaik, intarzó, réz- és óndíszítmények szolgáltak.

Forrás: Pallas Nagylexikon