Búza-eső
V. buza-zápor (növ., trencsényi manna, mennyei árpa), a
salátalevelü boglárka vagyis Isten buzája (Ficaria Dill.) gumói.
Ezek részint a levelek tövében képződnek, s végre onnan a földre hullnak,
részint első adventiv gyökere gumósodik el. E gumók nagysága és alakja olyan,
mint a buzaszem, gyakran igen nagy számmal keletkezik s a növény gyümölcsöt
ritkábban v. keveset érlelvén, főleg gumóiról szaporodik. Midőn május vége felé
a föld szinéről az egész növény eltünik, az apró gumók rügyökkel együttjövő
tavaszig a földben pihennek. Olykor-olykor a sebes zápor a tömérdek szennyes
sárga gumót a földből kimossa, s ez a tünemény adott alkalmat a B. meséjére.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|