Buziás

Kisk. Temes vmegye buziási járásában, (1891) 2626 német, oláh és magyar lakossal, a járás szolgabirói hivatalának, méhészeti felügyelőnek, vándortanítói kerületnek s alapítványi jószági főtisztségnek székhelye; van járásbirósága, adóhivatala, takarékpénztára, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Marhavásárai, mézkivitele Németországba élénk. Az alacsony dombos vidéken fekvő buziási fürdőt (132 m. magasságban), mely jelenleg a közalapítvány tulajdona, csinos park övezi körül s Trefort miniszter által kitünő karba hozatott, ugy, hogy ma elsőrendü fürdőink közé tartozik. Kitünő vasas savanyuvizei számos forrásban fakadnak; a nevezetesebbek alkatrészei 1000 rész vizben:

A fürdőben 54 kád- és 20 hideg ásványvizfürdő, ásványvizes uszoda van. A B.-i igen erős vasas savanyúvizet, mely kereskedelmi cikk is, főleg vérhiány s az ez okozta gyomor-, bél-, hólyag- és méhhurutok, valamint idegbajok ellen használják sikerrel. A vendégek száma (1890) 1239; rendelkezésükre 3 nagy szálló (100 szobával), azonkivül a közvetlen közelben levő községben 50 ház áll. B. éghajlata enyhe és egészséges. Temesvárról kocsin 3 1/2, Lugosról 2 1/2 óra alatt érhető el. A fürdőt már a rómaiak ismerték Centum putei néven. V. ö. Hirschfeld: Der Kurort B. und seine Stahlquellen (Temesvár 1874); Der Kurort B. in Ungarn (Budapest 1883). Századok 1868. 109.

Forrás: Pallas Nagylexikon