Caesalpinius

András, pisai orvostanár, született Arezzoban 1519., megh. 1603. 1555-től 1592-ig a gyógyszertan tanára volt a pisai egyetemen. 1592. VIII. Kelemen pápa udvari orvosa és római egyetemi tanár lett. Botanikai műve: De plantis libri XVI (Florentie 1583, és cum Appendice, Rome 1603), szakít az addig divó szokással, mely egyes növények leirásával beérte, hanem az összefoglaló szempontokat kereste és bár a görög bölcselő után indult, megfigyelésével mégis meglepő következtetésekre jutott, amelyeket a későbbi korszak nagyítós vizsgálatai igazoltak. Ilyen az a vezérgondolata, hogy a növény belső összetétele és külső megjelenése összefüggnek, hogy növényrendszert csupán a termékenyítő szervekre szabad fölépíteni. Ő volt, aki a virágtalanokat a virágosaktól világosan megkülönböztette és a gyümölcsnek és virágnak kifejlődését rendszeresen megfigyelte. A virág és gyümölcs szerkezete szerint a növényeket 15 csoportba foglalta. Azonban azzal, hogy a fákat és a füveket egymástól elkülönítette, saját rendszerét összekuszálta. Bár mestere, Ghini már ragasztott föl egyes préselt növényt, a mai értelemben divó «herbárium» első összeállítója C. volt még 1574 előtt. Különös érdemei vannak a vérkeringés anatomiája és fiziologiája körül; az általa szolgáltatott adatok nagyban könnyítették Harveynek a vérkeringés utjának felfedezését. Nevezetesebb művei: Speculum artis medice Hippocraticum; Questionem peripateticarum libri V .; Questionem medicorum libri II.; De metallicis libri III; Praxis medica stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon