Caesarotti

(ejtsd: csezarotti) Menyhért, olasz költő, szül. Padovában 1730 máj. 15., meghalt Salveggiano nevü jószágán 1808 nov. 3. 1758. a pádovai papnevelő tanára lett és már ekkor kezdett műfordításokkal foglalkozni, átültetve és a szemináriumi ifjusággal elő is adatva nehány Voltaire-féle szindarabot. Négy évvel azután Velencébe ment, ahol egy ott időző angol megismertette vele az épp akkor megjelent Macpherson-féle Ossiant, melynek lefordításával C. óriási feltünést keltett és nagy hatással volt kortársaira. Egyrészről utánozni kezdték a skót költő hangját, másrészről pedig C. rendkivül csengő és dallamos ötös jambusait, melyek mintaképül szolgáltak az olasz tragikusok nagy részének, köztük magának Alfierinak is. De C. nyelvujító is volt e műfordításában, számos uj frázist teremtve és az olasz dialektusokból gazdagítva az irodalmi nyelvet. Működésének elvei sokban hasonlítottak a mi Kazinczynkéhoz, akivel különben termékenység dolgában is versenyez. Igen sokat fordított a klasszikus irodalmakból is, átdolgozta Homérost, irt egy tankönyvet a görög irodalomról (Corso ragionato della lett. greca), bőven foglalkozott a nyelvfejlődés elméletével (Saggio sulla filosofia delle lingue applicata alla lingua ital.) költött eredeti verseket is stb. Összes munkái 40 kötetben jelentek meg (Pisa, Barbieri 1800-1813). V. ö. Mazzoni, bevezetés az 1882-iki C. kiad.; Zanella, a Paralleli letterari-ban.

Forrás: Pallas Nagylexikon