Cajetan
biboros, tulajdonképi nevén De Vio Tamás Jakab, született
Gaetában (innen nevezik Gaetanusnak vagy Cajetanusnak) 1469. a nápolyi
királyságban, előkelő családból, meghalt u. o. 1534 aug. 9. 1484. a domokosok
rendébe lépett s több olaszországi főiskolában tanult és később tanított. 1508.
a rend generálisa lett, s mint ilyen II. Gyula pápa tekintélyét védelmezte a
pisai zsinat (1511) ellen. 1517. biboros, következő évben palermoi érsek, 1519.
gaetai püspök lett. Midőn, Luther nyilvánosságra hozta tételeit, C. egy
művecskében alaposan kifejtette ellenében a búcsuról szóló kat. tant. 1518.
mint pápai követ Németországban járt, hogy a császárt és a német fejedelmeket a
török ellen intézendő hadjáratra birja. Egyidejüleg azzal is megbizták, hogy
Luthert idézze meg és hallgassa ki, mit meg is tett, de eredménytelenül. Azután
több művet irt Luther ellenVI. Adorján pápa 1523. gazdag pénzsegéllyel
Magyarországba küldötte, hogy a törökök ellen támadó hadjáratot szervezzen, ami
azonban a pápa közbejött halála és egyéb okok miatt meghiusult. 1527. Bourbon
herceg Rómát bevévén C.-t is foglyul ejtette s csak 5000 aranyon bocsátotta
szabadon. Minden vagyonát a szegényekre hagyta. Irodalmi munkássága a
filozofia, dogmatika, de főleg a szentirás-magyarázat terén mozgott; Aquinói
szt. Tamás Summájához és csaknem valamennyi szent könyvhöz magyarázatokat irt,
melyekben folytonosan tekintettel volt az eredeti szövegre. Némely merész
teologiai nézete és szentirás-magyarázata már életében heves vitákra és támadásokra
adott okot.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|