Gaius Caesar, római császár, Germanicus és Agrippina fia,
szül. Antiumban Kr. u. 12 aug. 31. Ifjukorát atyja táborában a Rajna vidékén
töltötte. Mivel a katonaicsizmát (caliga) előszeretettel viselte, kapta a
katonáktól a C. melléknevet. Később elkisérte atyját Sziriába is, annak halála
után pedig Rómába, Tiberius udvarába került. A gyanakvó császár
kegyetlenségének áldozatul estek anyja és testvérei, csak Caligula maradt
életben, amit tettetésének és hizelgésének köszönhetett. Szolgai
magaviseletével annyira megnyerte Tiberius kegyét, hogy magával vitte Capri
szigetére s végrendeletében ugy neki, mint másik unokájának, a kiskoru Tiberius
Gemellusnak kilátásba helyezte a trónt. Tiberius 37-ben meggyilkoltatván, a nép
örömmel fogadta a trónon, amelyet a befolyásos Macro segítségével minden
nehézség nélkül hatalmába kerített. Az öröm, legalább ami uralkodásának első
idejét illeti, éppenséggel nem volt jogosulatlan. Rokonai gyilkosainak
megbocsátott, a számüzötteket visszahivta, a nép jogait annyiban
helyreállította, hogy a köztársásági hivatalok ismét a nép gyülései által
töltettek be, a hatalmat maga és a szenátus között szigoruan megosztotta. A
népnek azzal kedvezett, hogy a Tiberius által kitiltott külföldi kultuszokat,
nevezetesen Isisét elismerte államinak. Rokonai közül épp ugy a halottaknak,
mint az élőknek megadta a szokásos tiszteletet. A változást, mely uralkodásában
mintegy 8 hó mulva beállott, veszélyes betegségnek szokták tulajdonítani, mely
megzavarta volna elméjét. Meglehet, hogy azok a hódolatok, melyeknek tanuja
volt fölépülésekor, vezették arra a meggyőződésre, hogy mindent tehet, ami
tetszik. Ezentul lényének alapvonása a határtalanig menő hatalmi hóbort:
Istennek tartva magát Jupiterhez hasonlóan vélt cselekedni, midőn testvérével
Drusillával, kit istennővé (Dea) emelt, vérfertőző viszonyban élt. Ugy Rómában,
mint azonkivül isteni megtisztelést követelt a maga számára, sőt mi több,
versenyre szólította fel Jupitert, mely döntsön, kit illet meg a világuralom.
Rokonaival és barátaival szemben a legvéresebb kegyetlenséggel dühöngött.
Tiberius Gemellusnak meg kellett 37-ben halnia, mert betegsége idején állítólag
azt remélte, hogy utódja lesz. Meghaltak Macro s felesége gyermekeikkel együtt,
nemkülönben igen sok férj, kik a halált azért érdemelték meg, mert előzőleg
nejük volt az, kivel egy császár viszonyt kezdett. Szellemi dolgok nem
érdekelték, legszivesebben a cirkuszi kocsisok és gladiátorok társaságában
időzött. Hogy a vérontásban talált gyönyörét kielégítse, a legelőkelőbb
polgárokat mint gladiátorokat léptette fel v. pedig a vadállatok elé dobatta.
Az emberek iránti megvetése annyira ment, hogy lovát konzultársává akarta megtenni.
Azokat az óriási pénzösszegeket, melyeket Tiberius összegyüjtött és reá
hagyott, esztelen pazarlással játékokra, a nép megjutalmazására és
építkezésekre, minő a baiei öböl fölött épített hid volt, harácsolta el.
Háromnegyed év mulva üresen állott minden pénztár. C. egyszerüen ugy segített e
zavarán, hogy mások vagyonát elszedte s az illetők még örülhettek, hogy életben
maradhattak. Rablásai kiterjedtek egész Itáliára és Galliára. Megérezte
pazarlásait a nép és katonaság is. Az előbbi többféle adó fizetésére
köteleztetett, a katonák pedig zsoldban szenvedtek rövidséget. 39 őszén
hadjáratot indított az Alpeseken tul fekvő tartományokba. Beérte azonban
azzal, hogy katonáival Gallia északi tengerpartján kagylókat szedetett s mint
győztes tért vissza Rómába. Visszatérése után nemsokára 41 junius 24-én orvul
megöletett. Az összeesküvés élén, mely különben nem az első, több pretoriánus
tiszt, köztük Cassius Cherea állott, kit C. ismételten személyesen megsértett
volt. C.-nak sikerült mellképe látható Rómában a kapitoliumi muzeumban.
Forrás: Pallas Nagylexikon