Calomarde
Ferenc Tádé don, Santa-Isabel hercege és Almeida grófja,
szül. Villelben, Aragóniában 1775., megh. Toulouseban 1842. Az
igazságügyminisztériumban kapott alkalmazást. A francia invázió alatt 1808. az
aranjuezi juntával, melynek elnöke volt, előbb Szevillába, majd Cadizba vonult,
de VII. Ferdinánd visszatérése után ő volt az első, ki megtagadta az alkotmányt
s Valenciában meghódolt a korlátlan hatalmu királynak. Jutalmul az indiai fő
hivatal első tisztviselője lett, de egy amerikai püspökség csalárd eladása
miatt előbb Toledóba, majd Pampelonába számüzetett. Jellemtelen ember létére az
alkotmány visszaállítása után 1820. megint a liberálisokhoz szegődött, de
befolyásra csak 1823., az alkotmány második felfüggesztése után emelkedett.
1824. igazságügyminiszterré nevezték ki s a király kegye teljhatalmat adott
kezébe, mit ő a szabadság elnyomására, a jezsuiták visszahivására, a kolostorok
visszaállítására és a szabadelvüek kiméletlen üldözésére használt fel. Don
Carlos-szal jó viszonyban állott, de azért a karlista felkeléseket hallatlan
szigorral torolta meg. Midőn 1832. VII. Ferdinánd halála csak napok kérdésének
látszott, C. az első volt, ki don Carlost királynak üdvözölte. De a király
állapota váratlanul javult s ekkor C. arra birta, hogy végrendeletét, melyben a
koronát leányának hagyta volt, megsemmisítse és a száli törvényt don Carlos
javára helyreállítsa. Azonban később a király, végrendeletének e
megváltoztatását kierőszakoltnak és semmisnek nyilvánította, C.-t pedig
birtokaira száműzte. Midőn három hónappal később elfogatását is elrendelte, C.
Toulouseba menekült.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|