Camőes

v. Camoës (ejtsd: kamoins) Lajos, tkp. C. Luiz Vaz de C., a leghiresebb portugál költő, kit honfitársai méltán neveztek «nagy»-nak, szül. Coimbrában, mások szer. Lissabonban 1524. v. 1525., megh. u. o. 1580 jun. 10. Életéről teljes bizonyossággal keveset tudnak. Nemes, de elszegényedett családból származott; atyja, ki hajóskapitány volt, Goa mellett hajótörést szenvedve halt meg. Ifjuságát C. valószínüleg Coimbrában töltötte; az akkori coimbrai egyetemi hallgatók sorában neve nincs ugyan felemlítve, de a spanyol olasz uj-latin és portugál költészetben való teljes járatossága, valamint klasszikus műveltsége hihetővé teszik, hogy gondos iskolázásban részesült 1542-1546. az udvarnál tartózkodott; itteni élete folyamán több alkalmi költeményt is irt, sőt a drámában is már ekkor tett kisérletet. Egy udvarhölggyel, Athaide Katalinnal való szerelmi viszonya miatt el kellett hagynia az udvart, mire Santarembe ment és a tanulásban -keresett vigasztalást, szerelmi bánatának sóvárgásának gyönyörü szonettekben és elégiákban adott kifejezést. Már itt kezdett foglalkozni nagy époszának, a Lusiadanak tervével. 1546 és 1549 közt két éven át hősiesen harcolt a félhold ellen, a Gibraltár-szorosban vívott tengeri harcban, apja oldalán küzdve jobb szemét is elvesztette. Később az udvar magszüntetvén számüzetését, Lissabonba tért vissza, abban a reményben hogy ott magához méltó pályára léphet, de csalódott. Elkeseredve hazája ellen, melyet szívének egész hevével szeretett, elhatározta, hogy örökre bucsut mond szülőföldének és Kelet-Indiába hajózott. Itt Goában, a portugálok indiai birtokainak főhelyén telepedett le és mivel semmiféle hivatalra nem tudott szert tenni, több ízben résztvett különböző hadjáratokban és nagy nyomorusággal küzdött. De mindamellett még itt sem élhetett nyugton, mert Disparates de India (Indiai ostobaságok) c. gúnyos költeménye miatt, melyben az indiai portugál kormány néhány intézkedését támadta meg, az alkirály elfogatta és 1556. Makaóba számüzte. Itt irta C. époszának nagy részét és még ma is mutogatják azt a barlangot amelyben a monda szerint Lusiadaján dolgozott. Öt év mulva az uj alkirály megengedte neki a Goaba való visszatérést; ezután ismét szerencsétlenség érte, mert a hajó, melyen utrakelt, a Mekhong-folyó torkolatánál szirtekbe ütődött s C. csak nagy nehezen menthette meg életét és Lusiadáját. 1561-ben végre megérkezett Goába, hol ujabb szerencsétlenség érte. Ellenségei ugyanis az alkirálynál hivatali hűtlenséggel vádolták és elfogatták. Alig szabadult ki e fogságából, egy hitelezője az adósok börtönébe vettette. Ennyi nyomoruság ellenére C. nem esett kétségbe és börtönéből az alkirályhoz egy tréfás költeményt intézett, mely vissza is szerezte szabadságát. Ekkor érlelődött meg benne az a gondolat, hogy hazájába visszatér. Az utazáshoz való költségeket barátai adták össze, ugy hogy C. 16 évi távollét után egyetlen rabszolgájátol kisérve, Lissabonban hazája földjére léphetett. De abban a reményében, hogy művével, mely 30 évig foglalkoztatta őt, immár jobb jövőnek vetheti meg alapját ismét csalódott. Nyomoruságos évdíjból tengette életét a portugálok legnagyobb költője. Sirja fölé egyik tisztelője pompás siremléket emeltetett. C. a portugál irodalom virágzási korának utolsó és legnagyobb alakja. Éposza, az Os Lusiadas (a. m. a portugálok véghezvitt hőstettei), mely legelőször 1572. jelent meg, és amelynek irására élte javát szentelte, nemcsak a portugál, hanem a világirodalomban is számot tevő, némely tekintetben egyedül álló mű. A Lusiada első kiadása 1572. jelent meg és azóta folytonosan uj és uj kiadások láttak napvilágot. Minden művelt európai nyelvre lefordították; a mi irodalmunk Greguss Gyula kitünő fordításában birja C. remekművét. Mint lirikus költő is C. egy sorba helyezhető a világirodalom legnagyobbjaival. Szonetteiben (103), elégiáiban, ódáiban, kanzonáiban az érzelmek fenköltsége bánatos merengéssel társul, mindez a legtermészetesebb, legmegfelelőbb módon kifejezve. Van azonfelül 3 színdarabja, egy allegorikus tanító költeménye, melyek több apró költeménnyel együtt: Rimas de Luis de C. címen jelentek meg (Lissabon 1593). Összes műveit Párisban (3 köt.) 1759.; majd az 1771, 1779-80, 1782-83. években Lissabonban (3 köt.) adták ki; Hamburgban Barreto, Freio, Monteiro (1834, 3 köt.); Visconde de Juromenha (életrajzzal ellátott, igen jó kritikus kiadás, Lisszabon 1860-71, 6 köt.); Braga, Biblioteca de actualidade (Porto 1874, 3 köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon