Campanella Tamás

Olasz filozofus, domokosrendi szerzetes, született Stiloban (Calabria) 1568 szept. 5. megh. Párisban 1639 május 31. Nápolyban és Cosenzában tanult filozofiát. Ez utóbbi helyen hol az ottani akadémia alapítójának, Telesius Bernátnak tanai még életben voltak, C. eltért az aristotelesi skolaszticizmustól. Szabadelvü nyilatkozataiért s azon gyanuból, hogy résztvett az ellene szőtt összeesküvésben a spanyol kormány 1599-ben elfogatta és kínoztatta. 27 évig maradt fogságban, míg végre VIII. Orbán pápa az alatt az ürügy alatt, hogy mint eretneket megbüntesse 1626-ben kiszabadította; erre a látszat kedvéért a római inquizició börtönébe zárták, de 1629. tekintélyes évi járadékkal szabadon bocsátották s VIII. Orbán pápa bizalmas embere lett. Minthogy a spanyolok ujból üldözni akarták, 1634. Franciaországba menekült, hol Párisban nagy kitüntetéssel fogadták. Számszerint 82 irata a filozofia, természettudomány, asztronomia, asztrologia, orvostan, teologia, dogmatika, etika és államtudományok körébe tartozik. Iratai legnagyobb részét a börtönben készítette, de azért külföldön is ismeretesekké lettek azok, mert a szász Adami Tóbiás, aki a börtönben ismerkedett meg vele, kinyomtatta azokat Németországban; hasonló történt a fogságbán írt kanzonáival és szonettjeivel, melyeket Adami Scelta d'alcune poesie filosofiche di Septimontano Squilla címen adott ki. Ezek egy részét Herder németre is lefordította. Művei közül felemlítendők: De sensu rerum et magia (Frankf. 1620, 2. kiad. Páris 1636); Atheismus triumphatus, nec non de gentilismo non retinendo (Páris 1636, 2. kiad. 1638); Civitas solis és Philosophia epilogistica realis (Frankf. 1623, a kettő külön-külön Utrecht 1643). C. filozofiai nézetei részben a Telesius szenzualizmusán alapulnak. Isten kétféleképen nyilatkoztatta ki magát: először a természetben másodszor a bibliában; az elsőn alapul a filozofia, a másikon a hit. C. filozofiája némikép hasonlít a Descarteséhöz, és Kantéhoz; felfogása, hogy a szubjektum a megismerés alapja az egész világegyetemre nézve hogy a megismerés dolgában érzékeinkre vagyunk korlátozva s hogy az érzésekben aktiv és passziv (szubjektiv és objektiv) momentum van. A világegyetem létrejöttét C. az ujplatonikus felfogás szerint az istenség emanáciajának vallja. Kedvenc tana C.-nak, hogy a dolgok általában lélekkel birnak s erre alapítja az ösztönökre, jóslásokra és magikus viszonyokra vonatkozó nézeteit. Védelmezvén a katolicizmust s papizmust (Monarchia Messie, Aix 1633 és Discors, i della libertá e deMa felioe suggestione allo stato 'ecclesiastico, u. o. 1633), megnyerte a pápa kegyét. Mint a pápai világuralom védelmezője a Civitas solis-ban hevesen polemizált Macchiavellival, aki a független; olasz nemzeti állam-eszméje mellett küzdött. C. összes műveit Alessandro Ancona adta ki Opere di Tommaso Campanella címen (2 köt. Torino 1854). V. ö. Luigi Amabile: Fra Tommaso C. e la sua congiura, i Suoi processi e la sua pazzia (3 köt. Náp. 1883); Cyprian: Vita et philosophia Th. Campanelle (Amsterd. 1705); Baldachini: Vita di Th. C. (Nápoly 1840-43).

Forrás: Pallas Nagylexikon