Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Camphausen... ----

Magyar Magyar Német Német
Camphausen... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Camphausen

1. Ludolf, porosz államférfiu, szül. Hünshovenben 1803 jan. 3., megh. Kölnben 1890 dec. 3. Kezdetben a kereskedelmi pályán működött s 1825. bátyjával egy ma is virágzó bankházat alapított Kölnben. Közhasznu vállalatai polgártársai körében nagy tekintélyre emelték, kik 1842. a rajnai tartománygyülésbe 1847. pedig az egyesített országgyülésbe képviselőnek választották. Bár igen ritkán szólalt fel, egyiránt birta a liberális párt és az udvar bizalmát. 1848. márciusban a király egy uj minisztérium alakításával bizta meg, de ez állásában népszerüségén csorbát ejtett. A szélső áramlattól idegenkedett s midőn az általa kidolgozott alkotmánytervezet nem találkozott tetszéssel, 1848 jun. 20. beadta lemondását.

2. C. Ottó, porosz pénzügyminiszter, az előbbinek öccse szül. Hünshovenben 1812 okt. 21. Jogi tanulmányait Bonnban, Heidelbergában, Münchenben és Berlinben elvégezvén, 1834. porosz állami szolgálatba lépett s bátyjának ösztönzésére kereskedelmi és pénzügyi kérdések tanulmányozásához fogott. 1845. mint előadó tanácsost a pénzügymi-misztériumba hivták és e minőségben elkészítette az 1847. országgy. elé terjesztett jövedelmi adóra vonatkozó törvényjavaslatot. 1869. Bismarck megtette pénzügyminiszterré. Ez állásában szerencsésen működött; elenyésztette a deficitet és a francia háboru után bekövetkezett pillanatnyi pénzbőséget felhasználta az államadósság egy részének törlesztésére, a tisztviselők fizetésének emelésére, adóelengedésre stb. Ezen intézkedései, valamint alkotmányos érzelme és magatartása népszerüvé tették s 1873 nov. 9. Roon visszalépése után a porosz államminisztérium alelnökévé nevezték ki. Bismarck herceget is gyakran helyettesítette. De midőn 1877. a viszonyok megváltoztak, a fölösleg az államháztartásban eltünt s komoly kereskedelmi válság nehezedett Poroszországra, a védvámosok és agráriusok a kedvezőtlen fordulatért a szabadkereskedelem elvének hódoló C.-t vádakkal kezdték elhalmozni s midőn Bismarck is cserben hagyta és a liberálisok is hevesen megtámadták, C. 1878 februáriusában lemondott. Ezután csak mint az urakházának tagja vett részt a politikai életben.

3. C. Vilmos, német festő, szül. Düsseldorfban 1818., megh. u. o. 1885. Tanítói Rethel és Sohn voltak. Festményeinek tárgyát eleinte a 30 éves háboruból, majd az angol forradalom történetéből merítette és sima, gondos modorban dolgozott. Később, főleg Leutze hatása alatt, elhagyta ezt az irányt és életnagyságu lovasképeket kezdett festeni. Kiválóan arcképeket festett és midőn Nagy Frigyest, a nagy választófejedelmet, I. Vilmos császárt, stb. kiséretükkel együtt ábrázolja. Aránylag legtökéletesebb művei: Nagy Frigyes Seydlitzcel, Zietennel, Henrik herceggel; a nagy választófejedelem az öreg Derfflingerrel; később: I. Vilmos császár Roonnal, Bismarckkal és Moltkéval átlovagol egy csatatéren; Vilmos császár Moltkéval, stb. C. Der Maler auf dem Kriegsfeld (Lipcse 1865) cimen kiadta a schleswig-holsteini hadjárat alkalmával tett följegyzéseit.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is