Canning

(ejtsd: kenning), 1. György, hires angol államférfi, szül. Londonban 1770 ápr. 11., megh. Chiswickben (London mellett) 1827 aug. 8. Korán árvaságra jutott s egy kereskedő bátyja neveltette. Oxfordban, ahol 1787 óta tanult, barátságot kötött Liverpool gróffal s Pittel is megismerkedett. Egyetemi tanulmányai bevégeztével ügyvéd lett Londonban s Pitt unszolására 1793. elfogadta a new-porti parlamenti képviselőséget. Bár parlamenti első szereplése nem volt szerencsés, Pitt őt 1796. külügyminiszteri másod - államtitkárrá nevezte ki. Pitt későbbi (1801-1806) kormányában C. a tengerészet vezetését vette át, pártfogójának halála után pedig az ellenzék közé állt s 1807. a Fox halála után alakított herceg Portland-féle minisztériumban a külügyi tárcát vállalta el. Ő bombáztatta Kopenhágát, ő vette el békeidőben a dán flottát s ő kötötte meg 1809. a spanyol Juntával a szövetséget. Ugyanez évben összeveszett lord Castlereagh hadügyminiszterrel; a dolog párbajra került s emiatt mindketten kiváltak a kormányból. Miután 1814. mint lissaboni követ működött, 1816. visszatért Angliába, liverpooli képviselő lett s 1817. a kormányba lépett, mint az indiai departement elnöke, 1820. azonban a Karolina királynő hirhedt házasságtörési pöre miatt (akivel C. is jó barátságban élt) elhagyta Angliát, a pör folyása alatt leginkább Franciaországban tartózkodott s visszatérve, hivataláról lemondott. 1822. Castlereagh öngyilkossága következtében ujra átvette a külügyi kormányt, végképen szakított az ekkor európaszerte divatozott abszolutisztikus és reakcionárius iránnyal s pártfogolta a délamerikai spanyol telepítvények felkelését. Liverpool betegsége után (1827) a kormány élére állt s nehéz küzdelmet vivott az arisztokrácia ellen, mely az ő győzelmével végződött. A brit politika függetlenné tétetett a szent szövetség kabinet-politikájától, a világkereskedelem pedig a prohibitiv-rendszer fokozatos megszüntetésével fellendült. Önzetlenségét bizonyítja, hogy dacára fényes állásainak szegényen halt meg; özvegyének a parlament 1838. évi 3000 font sterling járadékot szavazott meg. Életét ujabban Hill H. Frank irta meg (London 1887).

2. C. Károly János gróf, az előbbeni fia. szül. Bromptonban 1812 dec. 14., megh. Londonban 1862 jun. 17. 1836. az alsóház tagja lett, 1837. megkapta apja peeri méltóságát s a felső házban a mérsékelt konzervativ párthoz csatlakozott. A Peel-minisztériumban 1841-46. államtitkár volt a külügyminisztériumban, azután néhány hónapig fő-erdőbiztos. A lord Stanley-féle kabinetbe ennek protekcionista eszméi miatt nem akart belépni. Az 1851. világkiállításon a jury elnöke volt. 1852 decemberében az Aberdeen-minisztériumban fő-postamester lett. 1855-ben a népoktatási tanács tagja, 1856. Brit-India főkormányzója, 1858. pedig alkirálya lett. Ő alatta ment át 1858 szept. 1. az indiai angol birtok a keletindiai társaság tulajdonából a koronáéba. Kalkutta város emléket állított s a parlament mindkét háza köszönetet szavazott neki. 1862. már betegeskedve tért haza Angliába.

3. C. Sámuel sir, angol mérnök, szül. Ogbourneban 1823 jul. 21. 1852-től kezdve tengeralatti táviró kábelek lerakásával foglalkozott. Mint a Glasz, Elliot and Comp. cég főmérnöke ő vezette 1865-66-ig az angol-amerikai kábelek lerakását, tökéletesítette a lerakó készülékeket. Működésének elismeréseül a királyné őt 1867. lovagi rangra emelte.

4. C. Stratford sir, angol diplomata, 1. Stratford de Redcliffe, viscount.

Forrás: Pallas Nagylexikon