Capitis deminutio

(lat.), a római jogban a polgári jogképességben előállott minden változás. A polgári jogképességnek telje három feltételhez, három állapotnak (status) fenforgásához volt kötve: szabadság -status libertatis-; római polgárság -status civitatis-; családi állapot -status familie v. hominis. A három állapotnak birtoka a. m. Caput, az azokban beálló változás a C., amely a Caput-ot megállapító három statusnak megfelelően szintén háromféle volt: C. maxima (legnagyobb); media (közép); minima (legkisebb). Az elsőt a szabadságnak, a másodikat a római polgárjognak, a harmadikat az addig birt családi állapotnak elvesztése vonta maga után, akként, hogy a szabadságnak elvesztése a római polgári jognak és a családi állapotnak, a római polgári jognak elvesztése pedig a családi állapotnak is elvesztését vonta maga után. A felső foku C. tehát az alsóbb fokuakat is magában foglalta, de nem megfordítva. A szabadságnak elvesztése jelesül hadi fogság vagy halálbüntetésre szóló itélet által a polgári jogképességnek teljes elvesztését vonta maga után. Az illető szabadból (liberus) rabszolga (servus) lett, s azontul nem jogalany, hanem csak dolog számba ment. A «civitas» kellékén alapult a különbség a teljes jogu római polgár (Civis Romanus) és az idegenek (peregrini) között. A római nemzeti jog -jus civile - intézményeiben csak a Civis Romanusnak volt része, az idegen csak mint a jus gentium (a mivelt népek közös joga) szerinti jogalany jött tekintetbe. A jus civile szerinti polgári jogképességnek elvesztése a C. media, melyet a kivándorlás, s bizonyos büntetések vontak maguk után. A C. minimát végül az addig birt családi kötelékből való kilépés vonta maga után, amelynek a másik két statusnak érintetlen hagyása mellett mégis nagy jelentősége volt, mert a régi örökösödési jog és az önjogu és nem önjogu - homines sui juris, és homines alieni juris - közötti különbség ezen alapult. Minima C.-t szenvedett p. az örökbe fogadott is, aki természetesen az elveszett családi állás helyett más családi állást nyert, mert az örökbe fogadó családjába lépett. A modern jogokban, melyekben minden ember személy és jogalany, s mely a szabadok és nem szabadok közötti különbséget nem ismeri, a három status és az azzal összefüggő C. elmélete csak történelmi jelentőséggel bir.

Forrás: Pallas Nagylexikon