Capitulatio

(lat.). A hajdani német birodalomban azok a feltételek, melyek a római német császár elé - először V. Károly elé 1519. - terjesztettek, s melyekre megválasztása alkalmával megesküdni tartozott. A vesztfáliai békekötés (1648) egy állandó szövegezést -- C. perpetua helyezett kilátásba, mely azonban soha létre nem jött; a C. azért minden császárválasztás alkalmával ujra szövegeztetett - C. caesarea -; tartalmát a császár kötelességeinek s jogainak részletes meghatározása képezte, a fentartott - rezervált császári jogok mindig nagyobb megnyirbálásával. A tervezet, mely minden későbbi C.-nak alapját, képezte, 1711-ből való. L. Kapituláció.

Forrás: Pallas Nagylexikon