Cár

az orosz uralkodónak neve. Legelébb a bolgár khágánokat nevezték az aldunai szlávok C.-nak s midőn a bolgárok elszlávosodtak, állandóan megmaradt náluk ez a cím. A szerb királyok közül Dusán vette föl a cári címet s viselte fia, V. Uros is. Voltaképen a caesar latin szó rövidítése, amit az is bizonyít, hogy a trónörököst mai napig is cezarevics néven elmlítik. A szó különben már a legrégibb szlávságban előfordul, amennyien az orosz irók a bibliában a görög basileuz-t C.-nak fordították. Az orosz uralkodók eredeti cime knjazj (a. m. herceg) s veljikij knjazj (nagyherceg) volt. Ez utóbbi elnevezések mai napig is megvannak, de knjazj névvel ma már általában herceget, velikij knjazj cimmel pedig csak az uralkodóház tagjait illetik. Az oroszok a később általuk meghódított tatár khánokat is cárnak nevezték, így voltak szibériai, kazáni és asztrakáni cárok. Legelőször Rettenetes Iván koronáztatta meg magát 1547-ben; ettől kezdve cár colt az orosz uralkodók főcime. Hanem azért az orosz császárt hivatalos iratokban és okmányokban ma is imperatornak vagy oroszosan gaszudarjnak (ur) cimezik. A fehér cár elnevezés a mongol időkből származik s jelentése a. m. független, hűbért nem fizető C. Az imperator (császár) cimet Nagy Péter cár vette fel 1721., az északi háború befejezése után, habár azt már korábban használta, mikor például a liv- és esztlandi tartományi kiváltságokat megerősítette.

Forrás: Pallas Nagylexikon