Cár
az orosz uralkodónak neve. Legelébb a bolgár khágánokat
nevezték az aldunai szlávok C.-nak s midőn a bolgárok elszlávosodtak, állandóan
megmaradt náluk ez a cím. A szerb királyok közül Dusán vette föl a cári címet s
viselte fia, V. Uros is. Voltaképen a caesar latin szó rövidítése, amit az is
bizonyít, hogy a trónörököst mai napig is cezarevics néven elmlítik. A szó
különben már a legrégibb szlávságban előfordul, amennyien az orosz irók a
bibliában a görög basileuz-t C.-nak fordították. Az
orosz uralkodók eredeti cime knjazj (a. m. herceg) s veljikij knjazj
(nagyherceg) volt. Ez utóbbi elnevezések mai napig is megvannak, de knjazj
névvel ma már általában herceget, velikij knjazj cimmel pedig csak az
uralkodóház tagjait illetik. Az oroszok a később általuk meghódított tatár
khánokat is cárnak nevezték, így voltak szibériai, kazáni és asztrakáni cárok.
Legelőször Rettenetes Iván koronáztatta meg magát 1547-ben; ettől kezdve cár
colt az orosz uralkodók főcime. Hanem azért az orosz császárt hivatalos
iratokban és okmányokban ma is imperatornak vagy oroszosan gaszudarjnak (ur)
cimezik. A fehér cár elnevezés a mongol időkből származik s jelentése a. m.
független, hűbért nem fizető C. Az imperator (császár) cimet Nagy Péter cár
vette fel 1721., az északi háború befejezése után, habár azt már korábban
használta, mikor például a liv- és esztlandi tartományi kiváltságokat
megerősítette.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|