Carabine

(franc., ejtsd: kárábin), rövid lőfegyver vadászok és lovasok számára. - Carabiner a. m. zárkapocs, oly körtealaku horog, melynek nyitott ágát befelé nyiló és rugóval kifelé szorított nyelv zárja el. A rugó v. nyitott lemez- v. rejtett tekercsrugó. Alkalmazzák láncok, kötelek végeinek összekapcsolására, valamint tüzoltók mentőszer gyanánt. - Carabinieri, az olasz és spanyol csendőrök neve. - Carabiniers. Régebben Franciaországban a nehéz lovassághoz beosztott vadászok neve. I. Napoleon alatt 2 ilyen ezred volt. Jelenleg a szász hadseregben van egy ilynevü nehéz lovasezred. A belga hadseregben is így neveznek egy gyalog vadászezeredet.

Forrás: Pallas Nagylexikon