Caraccioli
(ejtsd: karaccsoli), Nápoly legrégibb görög származásu
nemesi családjainak egyike. Hirének és gazdagságának alapítójául C. Giannit
tekintik, ki 1415. II. Janka királynő titkára volt. E fejedelemnő C.-t
tábornokká és vicenzai herceggé nevezte ki, végre azonban C. határtalan
gőgjének véget vetni kényszerült s 1432-ben kivégeztette. Mindazonáltal a
család megmaradt a gazdagság s a magas méltóságok birtokában. - C. Marino,
szül. 1468., X. Leo pápa protonotáriusa lett, ki őt 1518. Németországba küldte,
hogy Bölcs Frigyes választófejedelemtől Luther kiszolgáltatását sürgesse;
azután V. Károly szolgálatába állott s 1520. a béke ügyében közbenjárt a
milánói hercegnél. 1524. catanai püspökké lett s mint biboros és milánói
helytartó halt meg 1539. - Fia, C. Galeazzo, Valdens hatása alatt a protestáns
hitre tért és Kalvin oldalán élt Genfben; meghalt u. ott 1586. - C. Domokos,
szül. Nápolyban 1715., megh. 1789. Mint nápolyi követ Londonban és Párisban
tartózkodott, hol a legelőkelőbb körökkel, s különösen a francia irodalom
vezérférfiaival állott összeköttetésben. 1780. Szicilia alkirályává nevezték
ki, s ekkor irta Riflessioni sull"economia e l"estrazione della Szicilia fatte
in occasione della carestie dell" indizione (1784) c. művét, amelyben különösen
a belföldi gabonaforgalom szabadsága mellett érvel. 1786-tól haláláig
külügyminiszter volt. - C. Ferenc, nápolyi tengernagy, 1793. Toulon előtt
vezényelt s miután az udvar méltatlanul bánt vele, 1798. a parthenopei
köztársaság szolgálatába állott, de midőn 1799. Ruffo bibornok Nápolyt
hatalmába kerítette, ez C.-t elfogatta s Nelson angol tengernagy parancsára a
hajó árbocára felakasztatta. A C.-család jelenleg Torella és Anellino ágakra
oszlik.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|