Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Caraffa... ----

Magyar Magyar Német Német
Caraffa... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Caraffa

(ejtsd: karaffa), régi nápolyi nemesi család, melyből IV. Pál pápa és több biboros származott; a család jelenleg is megvan. Nevezetesebb tagjai:

1. C. Antal, biboros, született Nápolyban 1538., megh. 1591. Pádovában jogot tanult, V. Pius pápa alatt biboros és a biblia-szöveg kijavítására alakult, valamint a trienti zsinat határozatainak magyarázását célzó kongregáció elnöke lett, később XIII. Gergely pápa könyvtárosa volt. Történet-irodalmi tekintetben az a jelentősége is van, hogy gyüjtötte a pápai dekrétumokat és felügyelt a Septuaginta javított kiadására (Róma 1587; latinul Flaminius Nobiliustól, u. o. 1588).

2. C. Antal gróf, szül Nápolyban, megh. Bécsben 1593 márc. 9. Nagybátyja, az avernoi biboros közbenjárására 1665-ben a bécsi udvarhoz került, hol kamarássá, majd ezredessé és lovasezred-tulajdonossá, végre belső titkos tanácsos és udvari hadi tanácsos lett. 1686. mint a felsőmagyarországi császári hadak parancsnoka Thököly kurucait üldözi s réme a felvidéknek kegyetlenkedései és zsarolása miatt. 1687. Eger várát szabadította fel a török járom alól; de minden érdemét elfeledtette amaz iszonyu kegyetlenségekkel, melyeket mint az eperjesi vértörvényszék elnöke Thököly párthivein elkövetett. Midőn ugyanis Lipót Thökölynek és párthiveinek általános bűnbocsánatot hirdetett, C. azzal állt elő, hogy egy messze elágazó s a király élete ellen irányuló összeesküvést fedezett fel. E vádakra a király nyomozást rendelt el, melynek vezetesével C.-t bizta meg. C. élvén hatalmával, az elfogatásokat azonnal megkezdte s hallatlan kinzások által akarta kényszeríteni a polgárokat vallomásra. Saját ablaka előtt vérpadot emeltetett és a kerékbetörés, karózás és a kinzásnak minden neme napirenden volt. Személyes ellenségeit és a gazdagabb polgárokat, hol váltságdijat remélt kapni, vád alá helyezte s csak midőn a nádor és a főurak is megelégelték hajmeresztő kegyetlenkedéseit s Lipóttól az eperjesi vértörvényszék felfüggesztését kérték, hagyta abba azokat. Lipót visszahivta, az aranygyapjas rend vitézévé tette és azután is fontos küldetesekkel bizta meg. 1688 január 14. Zrinyi Ilonától elfoglalta Munkács várát, honnét Erdélybe küldték, hogy ott a császári hadak vezérletét átvévén, e tartományt az öreg Apafy halála esetére ne erőszakolja, hanem jó módjával egészen I. Lipót uralma alá hajlítsa. Jövetelének hirével együtt szájról-szájra ment a rémhir hogy «egy szekér kinzó szerszámot» hoz magával. Borzalmas egyénisége kétségkivül sokat tett arra nézve, hogy már 1688 máj. 9-én Apafy és Erdély részéről oly nyilatkozatot nyert, mely szerint Erdély, teljesen elszakadva a töröktől, a császár-király pártfogását fogadja el. Majd az ellenszegülő Brassó városa megfenyítésére indult; május 26. ostrommal vette be a várost és szokása szerint sokakat kivégeztetett. Erdélyből Bécsbe térve vissza, 1690. Erdély meghódolásáról nagyérdekü emlékiratot nyujtott át a császárnak, melyet Gräser András tett közzé: Archiv für siebenbürgische Landeskunde 1853. évf. Ezentul haláláig a lotaringiai herceg vezérlete alatt szerepelt a franciák elleni háborukban. Hazai hagyomány szerint, kegyetlenkedései tömérdek áldozatainak rémképeitől üldöztetve halt meg. Irodalmunkban monografiát irt róla K. Papp Miklós, C. és az eperjesi vértörvényszék, Kolozsvár 1870.

3. C. Hektor szül. Nápolyban 1767; kivégezték 1799. Hive volt, a francia forradalomnak, mint nápolyi tábornok vitézül védelmezte a parthenopei köztársaságot.

4. C. János Péter, I. Pál (IV.) pápa.

5. C. Jeromos, szül. Nápolyban 1564., meghalt mint spanyol alezredes Genovában 1633. 1587 óta a pármai herceg oldalán Németalföldön szolgált s 1597. Amiens megvételénél kitüntette magát, 1620. a fehérhegyi csatában s 1621. Milánó vidékén harcolt. II. Ferdinánd császár birodalmi herceggé, a spanyol király pedig Aragonia alkirályává és főkapitányává nevezte ki.

6. C. Károly, szül. 1517., szolgált a spanyol hadseregben Párma herceg alatt s IV. Pál pápa alatt fő-intézője volt a pápai politikának, különösen a spanyol II. Fülöp elleni szerencsétlen háboruban. Később elvesztette IV. Pál kegyét s ennek utódja, IV. Pius alatt 1561. bátyjával együtt kivégeztetett.

7. C. Olivér, született 1406., meghalt Rómában 1511 január 20-án, nápolyi érsek, majd 1467-ben biborros lett; 1472-ben IV. Sixtus reábizta egy hadi hajó vezérletét a törökök ellen, amellyel meg is hódította Szmirnát és az afrikai sataliai kikötőt.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is