Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Caravaggio... ----

Magyar Magyar Német Német
Caravaggio... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Caravaggio

(ejtsd: karavadso), 1. tulajdonképen Michelangelo Merisi (Merisio, Amerigi, Merisi, Amerighi) da C., hires olasz festő, a XVII. századbeli olasz naturalista festők vezére, született Caravaggioban 1569., meghalt Porto d"Ercoleben 1609. A művészet elemeit Milánóban sajátította el, majd Velencében Giorgonét vette mintaképéül Rómában néhány hónapig d"Arpino műtermében dolgozott, mignem del Monte biboros vette pártfogásába és néhány évig nyugodtan, csak ellenei gúnyjától háborítva élhetett. 1606. azonban egy véres tett elkövetése miatt kénytelen volt Rómából menekülni. Rómából Nápolyba, innen Maltába, Sziciliába, majd ismét Nápolyba menekült rossz hirneve elől; ezen három év alatt folytonos harcban élt a hatóságokkal, folytonos civódásban környezetével. 1607-ben már Nápolyban sem volt tovább maradása, ekkor a pápa megkegyelmezvén neki, Rómába akart menekülni, de a nápolyi hatóság utjában elfogta, mindenét elkobozta, bezárta; fogsága után pedig emésztő láz fogta el még csak a Porto d"Ercoleig vonszolhatta eltörődött testét, s itt fejezte be kalandos életét. Rövid és hányatott élete dacára is igen sok képet festett. Érdeme először is az, hogy az olasz festők közül ő festett először teljes odaadással, igazi nagy genreképeket még pedig függetlenül németalföldi elődeitől. Mert mig ezeknek genreképei többé-kevésbbé kézműves vagy nyárspolgári fölfogásról tanuskodnak, C. már romantikus tárgyak választása által is fölöttük áll. Ilyen festményei: A jósnő és az ifju a capitoliumi muzeumban Rómában, hires Hamis játékosai a római Sciarra palotában, bájos Zenésznő-je a bécsi Liechtenstein-gyüjteményben. Nevezetes még e korból a Pihenő az egyiptomi menekülésen és két elragadó allegorikus festménye a berl. muzeumban, melyek egyike a féktelen földi szerelmet, másika a földi szerelem legyőzetését a mennyei szeretet által ábrázolja. Ezen művek és következő festményei folyamán C.-nek egy másik modora fejlődött ki. Az alakokat mind plasztikusabban alakítja, a háttért teljesen besötétíti mig az előtér vakító fényben uszik, amivel találóan fejezi ki nyugtalan, vad egyéni jellemét. Ilyen modorban festvék már a római S. Luigi de Francesi templomban levő Máté-képei, mig a hozzájuk tartozó oltárkép a berlini muzeumban látható, freskói a római S. Maria del Popolo templomban, Mária halála a Louvreban, egyes festményei Európa legnagyobb gyüjteményeiben, végre a megragadó, bár a fölfogásban kissé durva, Krisztus sirbatétele a vatikáni gyüjteményben. Allegorikus és mitologikus festményei ritkák, például szolgálhat a budapesti országos képtárban levő szatirokat ábrázoló festmény (607. sz.), ha talán a mester egyik követőjétől származik is. Valószinüleg C. festette szintén az országos képtárbán levő és első és második modorát együttesen remekül feltüntető Kártyázók-at (610. sz.) és az ugyanott őrzött a művészt magát ábrázoló arcképet (611. sz.), mely a Louvreban látható Alof de Vignacourt arcképe mellett legkitünőbb arcképei közé tartozik.

2. C. Polydóros (tulajdonképeni Caldara), olasz festő, született Caravaggioban, Bergamo mellett 1495., megh. Messinában 1543. 18 éves korában Rómába került, hol Ráffáel vezetése alatt közreműködött a loggiák kifestésében, majd önállósította magát és kebelbarátjával, a firenzei Maturinóval együtt számos épület homlokzatát diszítette, részint sgraffito, részint egyszinü freskófestésü képekkel. Főleg hősmondai, történelmi és mitologiai tárgyu frizek voltak, melyeken bamulatraméltó volt a részletek archeologiai pontossága, a rajz elevensége és a finom dekorativ hatás. E homlokzat-festmények legnagyobb része azonban elpusztult, s csak XVI. századbeli metszetekből ismerjük azokat. Fönmaradt a római S. Silvestro a Monte Cavallo templom belsejében, két tájkép jelenettel szt. Magdolna életéből, melyek művészettörténeti jelentőséggel birnak. Róma bevétele és földulása (1527) folytán Polydoros Nápolyba és Sziciliába ment. Itt festette legjelentékenyebb nagy függőképét, Krisztus keresztvitelét, melyet jelenleg a nápolyi muzeumban őriznek. E festményben elszakadt az antik és a ráffáeleszk iránytól és erőteljes realizmusnak hódol, mellyel bizonyos tekintetben uttörő volt a nápolyi művészetben. Szolgája gyilkolta meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is