Carducci

(ejtsd: karduccsi) Józsué, olasz költő, szül. Valdicastelloban 1836 julius 27-én. Tanulmányait Firenzében és Pisában végezte, mely utóbbi helyen olasz irodalomtörteneti munkái már feltünést kezdtek kelteni. 22 éves korában egy Il Poliziano c. havi folyóiratot alapított, s már ebben jelentkezett költői működésének a klasszikus formák fölelevenítésére törekvő vonása. Bár már 1857. megjelent egy kötet verse, hirnevét mégis csak 1865. alapította meg Inno a Satana c. hatalmas ódájával, melyben a sátánt, mint minden haladás mozgató elemét dicsőíti merészröptü strófákkal. Ez időtől fogva C. ugy verseivel mint kritikai és irodalomtörténeti munkáival folyton emelkedett, és Bolognát, melynek egyetemén tanárkodik, ugy a költészet, mint az irodalomtörténet terén egész uj iskola középpontjává tette. A klasszikus mértékü formát modern és sokszor realisztikus tartalommal egybekötő ódái a mai olasz költészet legértékesebb termékei közé tartoznak; egy-egy verse megjelenését az olasz közönség és a sajtó eseményként szokta fogadni, és C.-t jóformán véleménykülönbség nélkül legkiválóbb költőjének ismeri el nemzete. Irodalemtörténeti munkáit is a felfogás mélysége és eredetisége, valamint másrészről a stilus ritka ereje és baja a világirodalom legkiválóbb ilynemü munkái közé emelik. Van ezenkivül számos történelmi és politikai tárgyu dolgozata is, melyek közül a Garibaldiról mondott emlékbeszéde egyike az olasz szónoki művészet legszebb remekeinek. Versgyüjteményei: Gravia, Decennali, Poesie d"Enotrio Romano (a költő álneve), Nuove poesie, Giambi ed Epodi, Odi Barbare, Nuove odi barbare. Irodalomtörténeti munkái: Ariostoról és Pariniról szóló kötetei, valamint számos kisebb essayje: Danteról, Petrarcáról, Boccaccióról, Giustiról, Tassoniról, S. Rosaról, Lorenzo di Mediciről stb. Mindezek megtalálhatók összegyüjtött munkáibán (Opere di Giosue Carducci), melyeket most ad ki a bolognai Zanichelli cég és melyekből eddig már nyolc kötet jelent meg. (Összesen 20 köt. lesz.) C. verseiből igen sokat fordítottak franciára és németre is; magyarra Radó Antal, az «Olasz Költők» és az «Idegen Költők Albuma» c. gyüjteményekben.

Forrás: Pallas Nagylexikon