Carina
(ejtsd: ka-) Anna, magyarrá lett német énékesnő művészi
neve. Szül. Bécsben (hol atyja, Schmeidler N., nyug. kormánytanácsos volt) 1839
nov. 15., megh. Budapesten, 1885 máj. 7. Hét éves korában már zongorázott s
mint Pacher tanítványa sokra vitte; majd kiművelték csengő, hajlékony s erős
szoprán hangját, oly tökéletesen hogy Marchesi a legkedvesebb tanítványai közé
sorozta. Würzburgban 1862. első szinpadi kisérlete kitünően sikerült; azonnal
szerződtették Frankfurtba, hol ő volt az első «Elsa», akit a számüzetéséből
visszatérő Wagner R. hallott «Lohengrin» jében. 1863-66. a pesti Nemzeti
Szinház tagja volt, hol később is, nagysikerü német- és olaszországi működése
közben gyakran vendégszerepelt, mindig nagy tetszés közepette melyet merőben
művészetével vívott ki. 1878 táján lépett le a szinpadról s lett Frankenburg
Adolf nejévé. Ő kreálta nálunk Gounod «Faust»-jában Margit szerepét; egyéb
hires szerepei voltak: Donna Anna és Eivira (Don Juan-ban), Valentine
(Hugenották), Fidelio, Alice (Ördög Róbert), Pamira (Varázsfuvola) Lucretia
Borgia, Erzsébet (Tannhäuser), Agatha (Bűvös vadász), Norma, Recha (Zsidó nő)
stb. Férjével egy sirban nyugszik a Kerepesi-uti temetőben; arcképét a
Vasárnapi Ujság 1865. s a Magyarország és a Nagy Világ-, 1870. közölte.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|