Carpeaux
(ejtsd: kárpo) János, francia szobrász, született
Valenciennesban 1827., megh. 1875-ben. Egy ideig művészi iparral foglalkozott,
majd Rude és Duret tanítványa volt, mig 1854-ben ösztöndijljal Rómába ment.
Római tartózkodásának gyülmölcse volt az 1858. kiállított nápolyi halászfiu, és
La Palombella, egy fiatal szabin nő mellszobra. Miután rövid ideig
Valenciennesben tartózkodott és elkészítette a Nevető leány mellszobrot,
visszaltért Rómába és itt alkotta a fiai és unokáitól körülvett Ugolino szobrát
(Dante, Inferno), melynek nalturalizmusa és festőisége egyenes ellentétben áll
a szobrászat törvényeivel (bronzöntvénye a párisi Tuileriák kertjében).
1862-ben visszatért Párisba és naturalista irányát mérsékelni törekedett, mi
különösen sikerült neki Matild hercegnő mellszobrán (1863), a Kagylós leányon
(1864), Napoleon császári herceg szobrán (1866) és a párisi Louvre
Flórapavillonja számára készített dekorativ munlkáin. Egyik legkiválóbb
alkotása a tánc allegoriai csoportja a párisi uj opera homlokzatán, melyben a
művész drámai ereje és alkotó képessége, de képzeletének zabolázatlansága is
legjobban ki van fejezve. Későbbi munkái közül nevezetesebbek: a négy
világrészt ábrázoló szökőkút a Luxembourg kertben Watteau szobra és ifj. Dumas
Sándor mellszobra. V. ö. Chesneau, Le statuaire J. B. Carpeaux (Páris 1880).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|