Casaubon

(ejtsd: kazóbon, Casobonus), 1. Izsák, francia származásu filologus, szül. Genfben 1559 febr. 18., megh. Londonban 1614 jul. 1. Genfben 1578. már a görög nyelv tanára volt. 1596. Montpellierben, 1599-1610. Párisban tartózkodott, hol a királyi könyvtár igazgatójának tették meg. IV. Henrik meggyilkoltatása után, a protestáns üldözésektől félve, Londonba menekült. Kitünő kritikai és magyarázatos kiadásait adta Diogenés Laertios, Polyainos, Aristotelés, Theophrastos, Polybios, Theokritos, Strabon, halikarnaszusi Dionysios, Athénaio, az ifjabb Plinius, Persius, Suetonius, Apulejus műveinek. Munkái közül említendők: Animadversionum in Athenei Deipnosophistas libri XV (Lyon 1690, ujból kiadta Schäfer; Lipcse 3 köt.); Scriptores historie Auguste (Páris 1603, 1620), De satyrica Grecorum poësi et" Romanorum satyra (Páris 1605, ujból kiadta Ramback, Halle 1774); De rebus sacris et ecclesiasticis contra Baronium (London 1614, Genf 1655) stb. Összegyüjtött epistoláit Gronov adta ki. (Hága 1638, életrajzzal ellátva ujból kiadta Janson ab Almeloveen Rotterdam 1709). V. ö. Patterson M., J. C. (Oxford 1892).

2. C. Mericius, az előbbinek fia, teologus, szül, Genfben 1599 aug. 14., megh. 1671 jul. 14. Oxfordban a teologia tanára, Ickhamban (Canterbury mellett) rektor volt és több egyházi méltóságot viselt. Ő adta ki M. Aurelius Antonius, Terentius, Epiktétos és Kebés, Florus, Polybius stb. műveit, azonkivül irt egy: De enthusiasmo c. könyvet is (London. 1655, Greifswald 1708).

Forrás: Pallas Nagylexikon