Emil, spanyol politikus és iró, szül. Cadizban 1832 szept.
8. A madridi egyetemen jogot, majd filozofiát és irodalomtörténetet tanult.
Korán résztvett hazája politikai mozgalmaiban, noha hajlamai inkább az irodalom
és történelmi tanulmányok felé vonták. Több demokratikus irányu lapnak volt
munkatársa, 1864. megindította La Democracia c. lapját, melyben a Bourbonok
önkényes uralma és a szocializmus ellen harcolt. Majd a madridi egyetemen a
történelem és a filozofia tanára lett s itt gyönyörü előadásaival nagy hatást
gyakorolt az ifjuságra. Mint a cortes tagja, egész lángeszével, ékes, elragadó
szónoki erővel küzdött republikánus elvei mellett. A kormány ellen intézett
heves támadásai miatt 1865. elmozdították tanári állásától, s mivel 1866.
résztvett a madridi forradalomban, menekülésre kényszerítették és in
contumaciam halálra is itélték. Az 1868-iki szeptemberi forradalom alkalmával
C. visszatért Spanyolországba, ahol Orense-vel és Pierrad-dal a köztársaság és
a vallásszabadság mellett küzdött és teljes erejével arra törekedett, hogy
valamennyi román népet szövetkezésre birja. I. Amadeus király lemondása után
1873 febr. 11. a Figueras-kormányban C. a külügyminiszteri tárcát vállalta el
és igy a republikánusok megvalósíthatták eszményüket, a szövetségi
köztársaságot. A hadsereg szervezetlen volta azonban teljes fejetlenséget
idézett elő és Figueras, Py y Margall és Salmeron egymásután mondtak le, ugy,
hogy midőn a cortes elnökének választották meg, a nemzeti egységet, a hadsereg
fegyelmének szigorítását, a rend helyreállítását mint elengedhetetlen
követelményeket sürgette. 1873 szept. 7. C.-t a végrehajtó hatalom elnökének
választották meg és rendkivüli diktátori hatalommal ruházták fel. E minőségében
erélyesen folytatta a háborut a karlisták ellen és a federálisták felkeléseit
elnyomni igyekezett. S mivel hazája érdekében sok tekintetben elveivel
ellenkező értelemben cselekedett, a republikánusok elveinek feladásáról
vádolták és midőn 1874 jan. 2. egy indítványát 120 szavazattal 100 ellenében
elvetették, rögtön beadta lemondását. Pavia ezredes államcsinyje után C.
egyidőre visszavonult a politikai élettől és a külföldön tartózkodott. Midőn
XII. Alfonz alatt ismét a cortes tagja lett, a többség monarkikus érzelme miatt
szavai és izgatásai hiábavalók voltak. Azóta ismételten megválasztották a
cortesbe, ahol a mérsékelt köztársaságiak vezére volt. Minden alkalmat
megragadott, hogy az általános szavazatjog, sajtószabadság, vallásszabadság, polgári
házasság stb. mellett szót emelhessen, amelyeknek megvalósulását nem
erőszaktól, hanem a demokratikus eszmék és erkölcsök haladásától várta. 1893
aug. végleg visszavonult a politikai élettől. De C. nemcsak mint politikus és
szónok, hanem mint iró és publicista, történész, bölcselő is fényes helyet
foglal a spanyol irodalomban. E téren szerzett érdemei révén a spanyol akadémia
1879. tagjává választotta. Főbb munkái: La civilisacion en los cinco primeros
siglos del cristianismo (A művelődés a kereszténység első öt századában, Madrid
1865). E műből két fejezetet: Az ókori és a klasszikus művészet címen magyarra
fordított: Szathmáry György (Budapest 1893); Questiones politicas y sociales
(1870); Vida de Byron (1873); magyarra fordította: Várnai Géza (1875);
Miscelanea de religion, de arte y de politica (1874); Historia del movimiento
republicano en Europa (1874); Estudios históricos sobre la edad media
(Középkori történeti tanulmányok) (1875); Recuerdos de Italia 1876); Ensayos
literarios (1880); La Rusia contemporanea (1881); Tragedias de la historia
(1883), stb. Historia de un corazon (Egy szív története) cimü regénye a
világirodalom egyik remeke; magyarra fordította: Beksics Gusztáv (Budapest
1874); C.-nak a Köztársaság mellett tartott hires beszéde megjelent a Hon
1869-iki évfolyamában, Szilágyi Emil fordításában. Beszédeit magy. ford.
Szathmáry György (Budapest 1875). Magyar fordításban azonkivül: A művészet,
vallás és természet Olaszországban Szathmáry Györgytől (Budapest 1874). E könyv
előszavában a fordító közli C. életrajzát. V. ö. Sanchez de Real: Emilio C., su
vida, su caracter, sus costumbres, etc. (Madrid 1874); Sandoval: Emilio C.,
coup d"oeil sur savie (Paris 1886).
Forrás: Pallas Nagylexikon