Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Castelar... ----

Magyar Magyar Német Német
Castelar... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Castelar

Emil, spanyol politikus és iró, szül. Cadizban 1832 szept. 8. A madridi egyetemen jogot, majd filozofiát és irodalomtörténetet tanult. Korán résztvett hazája politikai mozgalmaiban, noha hajlamai inkább az irodalom és történelmi tanulmányok felé vonták. Több demokratikus irányu lapnak volt munkatársa, 1864. megindította La Democracia c. lapját, melyben a Bourbonok önkényes uralma és a szocializmus ellen harcolt. Majd a madridi egyetemen a történelem és a filozofia tanára lett s itt gyönyörü előadásaival nagy hatást gyakorolt az ifjuságra. Mint a cortes tagja, egész lángeszével, ékes, elragadó szónoki erővel küzdött republikánus elvei mellett. A kormány ellen intézett heves támadásai miatt 1865. elmozdították tanári állásától, s mivel 1866. résztvett a madridi forradalomban, menekülésre kényszerítették és in contumaciam halálra is itélték. Az 1868-iki szeptemberi forradalom alkalmával C. visszatért Spanyolországba, ahol Orense-vel és Pierrad-dal a köztársaság és a vallásszabadság mellett küzdött és teljes erejével arra törekedett, hogy valamennyi román népet szövetkezésre birja. I. Amadeus király lemondása után 1873 febr. 11. a Figueras-kormányban C. a külügyminiszteri tárcát vállalta el és igy a republikánusok megvalósíthatták eszményüket, a szövetségi köztársaságot. A hadsereg szervezetlen volta azonban teljes fejetlenséget idézett elő és Figueras, Py y Margall és Salmeron egymásután mondtak le, ugy, hogy midőn a cortes elnökének választották meg, a nemzeti egységet, a hadsereg fegyelmének szigorítását, a rend helyreállítását mint elengedhetetlen követelményeket sürgette. 1873 szept. 7. C.-t a végrehajtó hatalom elnökének választották meg és rendkivüli diktátori hatalommal ruházták fel. E minőségében erélyesen folytatta a háborut a karlisták ellen és a federálisták felkeléseit elnyomni igyekezett. S mivel hazája érdekében sok tekintetben elveivel ellenkező értelemben cselekedett, a republikánusok elveinek feladásáról vádolták és midőn 1874 jan. 2. egy indítványát 120 szavazattal 100 ellenében elvetették, rögtön beadta lemondását. Pavia ezredes államcsinyje után C. egyidőre visszavonult a politikai élettől és a külföldön tartózkodott. Midőn XII. Alfonz alatt ismét a cortes tagja lett, a többség monarkikus érzelme miatt szavai és izgatásai hiábavalók voltak. Azóta ismételten megválasztották a cortesbe, ahol a mérsékelt köztársaságiak vezére volt. Minden alkalmat megragadott, hogy az általános szavazatjog, sajtószabadság, vallásszabadság, polgári házasság stb. mellett szót emelhessen, amelyeknek megvalósulását nem erőszaktól, hanem a demokratikus eszmék és erkölcsök haladásától várta. 1893 aug. végleg visszavonult a politikai élettől. De C. nemcsak mint politikus és szónok, hanem mint iró és publicista, történész, bölcselő is fényes helyet foglal a spanyol irodalomban. E téren szerzett érdemei révén a spanyol akadémia 1879. tagjává választotta. Főbb munkái: La civilisacion en los cinco primeros siglos del cristianismo (A művelődés a kereszténység első öt századában, Madrid 1865). E műből két fejezetet: Az ókori és a klasszikus művészet címen magyarra fordított: Szathmáry György (Budapest 1893); Questiones politicas y sociales (1870); Vida de Byron (1873); magyarra fordította: Várnai Géza (1875); Miscelanea de religion, de arte y de politica (1874); Historia del movimiento republicano en Europa (1874); Estudios históricos sobre la edad media (Középkori történeti tanulmányok) (1875); Recuerdos de Italia 1876); Ensayos literarios (1880); La Rusia contemporanea (1881); Tragedias de la historia (1883), stb. Historia de un corazon (Egy szív története) cimü regénye a világirodalom egyik remeke; magyarra fordította: Beksics Gusztáv (Budapest 1874); C.-nak a Köztársaság mellett tartott hires beszéde megjelent a Hon 1869-iki évfolyamában, Szilágyi Emil fordításában. Beszédeit magy. ford. Szathmáry György (Budapest 1875). Magyar fordításban azonkivül: A művészet, vallás és természet Olaszországban Szathmáry Györgytől (Budapest 1874). E könyv előszavában a fordító közli C. életrajzát. V. ö. Sanchez de Real: Emilio C., su vida, su caracter, sus costumbres, etc. (Madrid 1874); Sandoval: Emilio C., coup d"oeil sur savie (Paris 1886).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is