Castiglione

1. Branda. A milánói hires Castiglione családból származott. Galeazzo János, Milano ura Párisban taníttatta. Innen mint jeles jogtudós tért vissza és a pápai udvarban vállalt szolgálatot. Csakhamar vizsgálóbiró (auditor) lett a pápai legfelsőbb törvényszéknél, s már ekkor több magyarországi üggyel foglalkozott. XII. Gergely (1406-8) piacenzai püspökké nevezte őt ki, de azért csakhamar elpártolt tőle és a pisai zsinathoz (1408-9), utóbb V. Sándor és XXIII. János pápákhoz szegődött. 1410. XXIII. János Magyarországba küldte pápai követül. Csaknem 3 évig tartózkodott hazánkban s rendezte ennek Zsigmond király önkénye által megzavart egyházi viszonyait. A veszprémi és kalocsai egyházmegyéket, minthogy azok főpapjai Zsigmond haragja elől elfutottak, egyelőre ő kormányozta. Legfőbb érdeme, hogy Zsigmondot és Ulászló lengyel királyt kibékítette s köztük szövetséget szerzett. Utóbb (1414-től kezdve) résztvett a konstanzi zsinaton, mint már 1411. kinevezett biboros. Később is több izben volt pápai követ. V. Márton Németországba, IV. Jenő pedig Lombardiába küldte. Meghalt 1443. 93 éves korában. V. ö. Ughelli: Italia sacra. I. 143, II. 231. Monumenta Vaticana Hungariae. IV. Fejér: Cod. Dip. X tam. Theiner: Monum. Hung. II. k.

2. C. Boldizsár, olasz iró, szül. Casaticoban (Mantova tartományban) 1478 dec. 6., megh, Toledóban 1529 febr. 2. Már ifju korában, mialatt Milanóban tanult, megismerkedett az udvari élettel, bejárva Ludovico il Moro fényes palotájába. Majd rövid ideig Gonzaga Ferenc szolgálatában volt, akitől elválva, Guidobaldo da Montefeltro urbinoi herceg hivei közé lépett, akinek udvara az olasz renaissance egyik legfényesebb centruma volt. Számos diplomáciai küldetést biztak rá, melyek alkalmat adtak neki kora legjelesebb férfiaival megismerkedni; Rómában benső barátságot kötött Rafaellal is. 1524. VII. Kelemen pápa Spanyolországba küldte V. Károly császárhoz; itt is halt meg. C. legfontosabb munkája a Cortegiano (Udvari ember), egy négy részre osztott, beszélgetés formájába öltöztetett értekezés, melyben az urbinoi udvar néhány uri embere és hölgye a XVI. század udvari életének ideális képét festik, egyuttal sok egyéb kérdésről (az olasz nyelvről, a kormányformákról, a plátói szerelemről stb.) érdekesen vitatkozva. A társalgás rendkivül elevenen, fordulatosan folyik, ami a munkát nemcsak kulturtörténeti, hanem irodalmi szempontból is értékessé teszi. Irt C. még egy 55 stanzára terjedő Tirsi c. eklogát is, néhány lirai verset s számos epistolát. A Cortegiano legujabb kiadása 1884-ből való (Firenze, Salvadori). L. Bottari, B. C. e il suo libro del Cortegiano, Pisa 1877.

3. C. János Benedek (il Grechetto), olasz festő, szül. Genovában 1616., megh. 1670.; dolgozott Genovában, Rómában, Nápolyban, Velencében, Parmában és Mantovában. Rendkivül sokoldalu festő volt; festett nagy történeti képeket, a rézmaratásban Rembrandtot utánozta; főleg bibliai képei révén ismeretes. Ezeken a képeken az esemény teljesen mellékes: csak ürügyül szolgál C.-nak állatok ábrázolására. Fia, Francesco is festő volt, atyja nyomdokaiban haladt, Mantovában élt, életkora ismeretlen.

4. C. Károly Oktáv gróf, olasz numizmatikus, szül. Milánóban 1784., megh. Génovában 1859 április 10. Felfedezte Angelo Mai-val Szt. Pál leveleinek és ó-testamentumi töredékeknek gót fordítását (kiadták 5 füz. Milánó 1819-39). Éremtani munkái: Monete cufiche del Museo di Milano (u. o. 1819); Dell" uso cui erano destinati i vetri epigrafi cufiche (u. o. 1847); Mémoire géographique numismatique sur la partie orientale de la Barbarie appelée Afrikia par les Arabes (u. o. 1826), melyben Berberia eredetét és történetet kutatja. Életét megirta Biondelli (Milánó 1856).

Forrás: Pallas Nagylexikon