Castiglione Boldizsár

Olasz iró, szül. Casaticoban (Mantova tartományban) 1478 dec. 6., megh, Toledóban 1529 febr. 2. Már ifju korában, mialatt Milanóban tanult, megismerkedett az udvari élettel, bejárva Ludovico il Moro fényes palotájába. Majd rövid ideig Gonzaga Ferenc szolgálatában volt, akitől elválva, Guidobaldo da Montefeltro urbinoi herceg hivei közé lépett, akinek udvara az olasz renaissance egyik legfényesebb centruma volt. Számos diplomáciai küldetést biztak rá, melyek alkalmat adtak neki kora legjelesebb férfiaival megismerkedni; Rómában benső barátságot kötött Rafaellal is. 1524. VII. Kelemen pápa Spanyolországba küldte V. Károly császárhoz; itt is halt meg. C. legfontosabb munkája a Cortegiano (Udvari ember), egy négy részre osztott, beszélgetés formájába öltöztetett értekezés, melyben az urbinoi udvar néhány uri embere és hölgye a XVI. század udvari életének ideális képét festik, egyuttal sok egyéb kérdésről (az olasz nyelvről, a kormányformákról, a plátói szerelemről stb.) érdekesen vitatkozva. A társalgás rendkivül elevenen, fordulatosan folyik, ami a munkát nemcsak kulturtörténeti, hanem irodalmi szempontból is értékessé teszi. Irt C. még egy 55 stanzára terjedő Tirsi c. eklogát is, néhány lirai verset s számos epistolát. A Cortegiano legujabb kiadása 1884-ből való (Firenze, Salvadori). L. Bottari, B. C. e il suo libro del Cortegiano, Pisa 1877.

Forrás: Pallas Nagylexikon