Castillo

1. András (Andrés del), spanyol novellairó, ki 1640 táján élt. Brihuegában( Toledo mellett) szül. és La moxiganga del gusto (Az izlés álcáskodása) cimen hat novellát irt (Saragossa 1641), melyek közül kettő a Coleccion de novelas escogidas-ban (Madrid 1788-91), egy pedig, a La muerte del avariento y Guzman de Juan de Dios cimü a madridi Biblioteca de autores espanoles c. vállalat 33. kötetében jelent meg.

2. C. Ferdinánd don, de Leony spanyol államférfiu, szül. 1842. a kanári szigeteken; Madridban jogot tanult s már ekkor részt vett a szabadelvü mozgalmakban mint iró és mint szónok. Az 1868. forradalom után a közigazgatási pályára lépett s 1871. a cortesbe választatott, 1872. pedig a gyarmatügyi minisztérium másodállamtitkárjává nevezték ki. A köztársasági kormány alatt nagy hévvel küzdött a radikálisok ellen, egyúttal azonban mint szabadelvü monarkista az alkotmányos elveket védte Canovas ellen. Sagasta miniszterelnök 1886. a belügyminiszteri tárcát ajánlotta fel neki, 1887. pedig párisi követté nevezte .ki.

3. C. János Ignác (Gonzales del), spanyol költő, ki e század eleje táján Cadizban élt és Sainetes-eivel (felvonásközökbe való komikus jelenetek) nagy tetszést aratott. C. kitünően ismeri az andaluziai nép szokásait és ennek ismerete, valamint vidám szatirája műveiben is kifejezésre jut. Legismertebb munkái: El soldado fanfarron (A fecsegő katona), La Galiada, La mujer corregida y marido desenganado (A megjavított nő és a kijózanodott férj ).

Forrás: Pallas Nagylexikon