Casus

(lat.) a. mint eset; a ragozó nyelveknél a nevek (fő- és melléknév, névmás) bizonyos formái az ejtegetésnél. C. belli, ok (alkalom, ürügy) a hadüzenésre; C. conscientioe, lelkiismeretbeli ügy; C. dabilis, adott eset; C. fatalis, végzetes esemény; C. fortuitus v. improvisus. váratlan v. véletlen eset; C. necessitatis, szükség esete; Casu substrato, in proesenti, in hoc, in nostra casu, jelen esetben. A jogban a C. oly hátrány, melynek bekövetkeztéről senki sem tehet; azért vannak az ily jogszabályok, mint: C. a nullo praestatur, az esetleget senki meg nem gátolhatja; Casum sentit dominus, az esetleges kárt a tulajdonos szenvedi. - C. foederis, szövetséges hatalmat, a kötött szövetség értelmében, a háboruban való részvételre kötelező viszonyok. C. reservatus, fentartott eset; általában a joggyakorlatban minden oly eset, melynek elintézése felsőbb hatóságnak van fentartva.

Forrás: Pallas Nagylexikon