Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Cato... ----

Magyar Magyar Német Német
Cato... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Cato

1. Marcus Porcius Censorius v. Sapiens, a bölcs később Priscus és Major mélléknévvel ruházták föl megkülönböztetésül dédunokájától, az utikai Catotól. Szül. Tusculumban Kr. e. 234. ismeretlen családból. Még nem érte el a férfikort, már sebhelyek fedték mellét. Mint 17 éves ifju Hannibal ellen harcolt, 209. jelen volt Tarentum bevételénél s 207. a győzelemnél Hasdrubal felett Metaurusnál. Állami hivatalokra törekedvén, egyuttal szónokká és jogtudóssá képezte ki magát. 204. mint quesztor elkisérte Scipiot Sziciliába, 199. megválasztották edilisnek, 198. prétornak, majd Szardinia helytartója lett. Ezen állásában főleg az uzsorásokkal éreztette szigorát. A konzulságot már 195. érte el, az erre következő évet pedig Hispaniában töltötte mint helytartó. Midőn visszatért, azt mondhatta, hogy ott több várost foglalt el, mint a hány napot töltött: annyira szerencsés volt az ország bensejében élő néptörzsek ellen viselt háboruiban. 191. mint Manius Acilius Glabrio legátusa, megmászván a Kallidromost, hátba kerítette a sziriai Antiochos seregét s ezáltal lehetővé tette a rómaiak győzelmét. Mindezen érdemeknél nagyobbak azonban azok, melyekre 184. tett szert, amely évben barátjával, L. Valerius Flaccusszal a cenzori tisztet páratlan szigorusággal lát a el Rómában. A szenátust és lovagi rendet irgalmatlanul megtisztította mindazoktól, kik oda nem valók voltak. Különösen erélyesen lépett fel továbbá a női fényüzés ellen. Csakis az állam érdekét tartván szem előtt, az egyesek tulkapásainak merészen utját állotta. Gondja volt, hogy a bevételek gyarapodjanak, másrészt azonban nem hagyta Róma fejlődését sem figyelmen kivül. Vjzvezetéket építtetett s az első bazilikát. Az ujitásoknak, általában minden idegen elemnek annyira ellensége volt, hogy amidőn 155. egy görög küldöttség Karneades bölcsész vezetése alatt Rómába érkezett, C. azon volt, hogy a várost mielőbb hagyja el, attól tartván, hogy ártalmas befolyással lehet az ősrómai erkölcsökre és fegyelemre. Élete végéig a legmakacsabb szívóssággal harcolt az uj irány, a görög irodalom és művészet meghonosítása ellen, természetesen minden eredmény nélkül, aminek legfényesebb bizonyítéka az, hogy végtére maga is megtanult görögül s olvasta a görög irókat. Mint igaz római, ki az államnál nem ismer magasztosabbat, nem türhette, hogy szülővárosának vetélytársa legyen. Fáradhatatlanul követelte tehát a legyőzött Karthago lerombolását, mondván: « Ceterum censeo, Carthaginem esse delendam». Aminő szigoru volt maga iránt, oly szigorusággal itélte meg polgártársai tetteit. Számtalan esetben lépett fel vádlóként, az igaz, hogy őt is mintegy ötvenszer bevádolták, de mindannyiszor felmentette a törvényszék. Meghalt 85 éves korában, 149. - C. mint iró is jelentékeny volt. Legfontosabb műve: 0rigines a római állam fejlődéstörténetét, kezdve Róma alapításán, egészen a saját koráig, 7 könyvben tárgyalta. Fennmaradt töredékeit kiadta Bormann (Brandenburg 1858). Egészen reánk maradt: De agricultura cimü műve, melyet Keil adott ki, Lipcse 1882. Jogi munkáiból, beszédeiből csak igénytelen töredékek vannak meg.

2. Marcus Porcius C. Uticensis vagy az ifjabb, az előbbinek dédunokája, szül. Kr. e. 95. Miután korán árvaságra jutott, nagybátyja, Livius Drusus házába került, ez is azonban nemsokára meghalt. A nélkülözések korán kifejlesztették jellemszilárdságát. 72. Spartacus ellen harcolt, majd mint tribun Makedoniában szolgált, ahonnan azonban nemsokára visszatért Rómába, magával hozván Athenodoros bölcsészt,. akinek oldalán aztán retorikai és bölcsészeti tanulmányoknak élt. Mint quesztor 65. kitünően látta el hivatalát. Catilina megbüntetéséről lévén szó, C. a legnagyobb elhatározottsággal követelte a legsulyosabb büntetést, a halált. Néptribunnak főleg azért választatta meg magát 62., hogy Pompeius törekvéseinek annál sikeresebben állhassa utját. Mint Róma régi alkotmányának hive, minden áron a szenátus hatalmát igyekezett épségben tartani. Épp azért nem habozott a szenátusnak azt javasolni, hogy a Keletről győzelmesen visszatérő Pompeius vágyait utasítsa vissza. Maga Caesar is veszélyes ellenfélnek tartotta, s. kieszközölte, hogy legalább egyidőre eltávolíttassék Rómából. Clodius javaslatára Ciprusba küldték, hogy azt Ptolemaios királytól elvegye. Szivesen nem ment ugyan, de azért küldetését becsülettel teljesítette. Rómába visszatérve, tovább folytatta küzdelmét a triumvirek hatalma ellen. Mindenképen meg szerette volna Pompeius és Crassus konzulokká választatását 56-ra gátolni, de az nem sikerült. Még a helytartóságot sem fogadta el, amely őt a prétorságát (54) követő évre megillette, csakhogy Rómában maradhasson s a köztársaságot megvédje. Midőn 52. Pompeius a szenátus-párthoz csatlakozott, C. is hive lett, s ezentul kizárólag Caesar ellen küzdött, benne látván a szabadság legveszedelmesebb ellenségét. A polgárháboru kitörésekor 49. Sziciliába ment, de azt nem védhette meg Curioval szemben. Pompeiushoz távozott tehát Epeiroszba, a farzaluszi ütközet alatt Dyrrhachionban tartózkodott, majd Afrikába menekült, hogy ott Pompeius visszamaradt hiveivel tovább folytassa a küzdelmet a köztársaságért. A fővezérségről Metellus Scipio javára lemondott. Nem is vett részt a Thapsos mellett 46. ápr. 6. vivott ütközetben. Miután ennek szerencsétlen kimenete után látta, hogy Uticát, melynek védelmét magára vállalta, nem tarthatja fenn, elhatározta, hogy önkéntes halállal hal meg. Előbb azonban mindazon barátainak elutazásáról gondoskodott kiknek különösen félni kellett Caesartól. Éjnek idején, miután néhány óráig nyugodtan aludt s előzetesen Platon Phaidonjában olvasgatott, döfte a kardot testébe. Az elősietett hozzátartozói ugyan hamar bekötözték sebét, de mihelyt ismét magára maradt, letépte a köteléket, ugyhogy elvérzés következtében halt meg. A köztársaság volt eszményképe, ennek megsemmisítését nem élhette meg, de nem is akarta tulélni. V. ö. Wartmann, Leben des C. von Utica (Zürich 1859); Gerlach, Marcus Porcius C. der Jüngere (Basel 1866).

3. C. Valerius, római grammatikus, l. Valerius Cato.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is