v. Sapiens, a bölcs később
Priscus és Major mélléknévvel ruházták föl megkülönböztetésül dédunokájától, az
utikai Catotól. Szül. Tusculumban Kr. e. 234. ismeretlen családból. Még nem
érte el a férfikort, már sebhelyek fedték mellét. Mint 17 éves ifju Hannibal
ellen harcolt, 209. jelen volt Tarentum bevételénél s 207. a győzelemnél
Hasdrubal felett Metaurusnál. Állami hivatalokra törekedvén, egyuttal szónokká
és jogtudóssá képezte ki magát. 204. mint quesztor elkisérte Scipiot
Sziciliába, 199. megválasztották edilisnek, 198. prétornak, majd Szardinia
helytartója lett. Ezen állásában főleg az uzsorásokkal éreztette szigorát. A
konzulságot már 195. érte el, az erre következő évet pedig Hispaniában töltötte
mint helytartó. Midőn visszatért, azt mondhatta, hogy ott több várost foglalt
el, mint a hány napot töltött: annyira szerencsés volt az ország bensejében élő
néptörzsek ellen viselt háboruiban. 191. mint Manius Acilius Glabrio legátusa,
megmászván a Kallidromost, hátba kerítette a sziriai Antiochos seregét s
ezáltal lehetővé tette a rómaiak győzelmét. Mindezen érdemeknél nagyobbak
azonban azok, melyekre 184. tett szert, amely évben barátjával, L. Valerius
Flaccusszal a cenzori tisztet páratlan szigorusággal lát a el Rómában. A
szenátust és lovagi rendet irgalmatlanul megtisztította mindazoktól, kik oda
nem valók voltak. Különösen erélyesen lépett fel továbbá a női fényüzés ellen.
Csakis az állam érdekét tartván szem előtt, az egyesek tulkapásainak merészen
utját állotta. Gondja volt, hogy a bevételek gyarapodjanak, másrészt azonban
nem hagyta Róma fejlődését sem figyelmen kivül. Vjzvezetéket építtetett s az
első bazilikát. Az ujitásoknak, általában minden idegen elemnek annyira
ellensége volt, hogy amidőn 155. egy görög küldöttség Karneades bölcsész
vezetése alatt Rómába érkezett, C. azon volt, hogy a várost mielőbb hagyja el,
attól tartván, hogy ártalmas befolyással lehet az ősrómai erkölcsökre és
fegyelemre. Élete végéig a legmakacsabb szívóssággal harcolt az uj irány, a
görög irodalom és művészet meghonosítása ellen, természetesen minden eredmény
nélkül, aminek legfényesebb bizonyítéka az, hogy végtére maga is megtanult
görögül s olvasta a görög irókat. Mint igaz római, ki az államnál nem ismer
magasztosabbat, nem türhette, hogy szülővárosának vetélytársa legyen.
Fáradhatatlanul követelte tehát a legyőzött Karthago lerombolását, mondván: «
Ceterum censeo, Carthaginem esse delendam». Aminő szigoru volt maga iránt, oly
szigorusággal itélte meg polgártársai tetteit. Számtalan esetben lépett fel
vádlóként, az igaz, hogy őt is mintegy ötvenszer bevádolták, de mindannyiszor
felmentette a törvényszék. Meghalt 85 éves korában, 149. - C. mint iró is
jelentékeny volt. Legfontosabb műve: 0rigines a római állam fejlődéstörténetét,
kezdve Róma alapításán, egészen a saját koráig, 7 könyvben tárgyalta.
Fennmaradt töredékeit kiadta Bormann (Brandenburg 1858). Egészen reánk maradt:
De agricultura cimü műve, melyet Keil adott ki, Lipcse 1882. Jogi munkáiból,
beszédeiből csak igénytelen töredékek vannak meg.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Magyar
Angol
Német