Catullus

Gajus Valerius (és nem Quintus), a rómaiak legjelesebb lirikus költője, szül. Verónában 87-ben (mások szerint 84-ben) Kr. e. jómódu szülőktől. Korán Rómába kerülvén, a főváros szórakoztató és zajos életének árjával készségesen sodortatta magát. Vagyona és szelleme sokat, mint Cornelius Nepost, Valerius Catót, Cicerót, Hortensiust barátaiul szerzett meg, s egyengette neki az utat Róma ledér és kóros társaságába. Itt megismerkedett egy nővel kit költeményeiben Lesbia álnéven megzeng, s kit több évig poétalelkének végtelen hevével imádott és szeretett. Biztosan tudjük, hogy e Lesbiát sajátlag Clodiának hítták, de csak valószinüséggel állítható, hogy e Clodia a 60-ban Kr. e. konzul volt, Q. Cecilius Metellus Celer felesége és annak a P. Clodius Pulchernek a huga volt, ki mint néptribun Rómában Cicero számüzetését vitte keresztül. E hirhedt, elvetemült, de szellemes és csábító asszonynak láncaiból az 58. év táján szabadulván, a következő évben Bitíniába ment prétori contubernalisnak, s onnan 56 végén vagy 55 elején Itáliába visszatérve, szülővárosában való rövid tartózkodás után Rómában telepedett meg. Itt 54-ben Kr. e. halt el. Ránk 116 költeménye maradt, melyek arról tanuskodnak, hogy bár a görögök alexandrin költőinek behatása alatt áll az erotikus irány művelése és a formák kiválasztása tekintetében, technikájában, lirai szubjektiv érzelmében római eredeti szellem, mint honfitársai közül az egy Martialist kivéve, talán senki más. Az inspiráló alkalom, az «isteni perc», hivó szavára hallgat, de meleg, igaz és őszinte mindig. Gondos átültető is, neki köszönjük Kallimachos Bereniké fürtjei cimü elveszett elegiájának fordítását. Költeményeit halála után Corn. Nepos adta ki; hitelesen a párisi 14137. sz. u. n. Sangermanensis 1375-ben másolt kéziratban (fotolitografálva a «Collection de reproducti-ons de manuscrits, publiée par L. Clédat» 1. számában, Páris 1890) és a szintén a XIV. században irott 30. sz. oxfordi Canonicianusban maradtak ránk.

Forrás: Pallas Nagylexikon