Céhes nevelé

A XII-XIII. sz.-ban a céhrendszerrel szervezkedő kézművesréteg sajátos oktatási és nev.-i szervezete. A 13-14 éves fiú mint inas lépett a céhbeli tanulóidő első szakaszába, amely három-négy évig tartott. Az inasok a mester irányításával sajátították el az alapelemeket, a legegyszerűbb munkafogásokat. Az inasévek elteltével ünnepélyes keretek között megtörtént a felszabadítás, azaz a legényidő vette kezdetét. A legény tanulóidejének alapvető célkitűzése volt, hogy ezalatt a teljes szakmát sajátítsa el, s közben olyan jellemvonásokat alakítson ki magában, amelyek szükségesek a nyugodt, egyenletes munkavégzéshez. A céhbeli szakmatanulás folyamatában a szakismeretek elmélyítésére, szélesebb körű tapasztalatok szerzésére szolgált a két-három évig tartó vándorlás, amelyet minden legény köteles volt végigjárni. Világot látva sok új eljárást, munkamódszert ismert meg. A céhes oktatás betetőzése a vizsgamunka volt, melynek elfogadása után - ha a legény megszerezte a városi polgárjogot - a céh tagjai végérvényesen maguk közé fogadták: mester lett. A nyolc-tíz esztendős tanulás ezzel véget ért.

Illés Lajosné

Szerkesztette: Lapoda Multimédia