Cékla

(Beta Tourn.), a libatalpfélék családjának egyik neme; egy-, illetve többnyári fűnemü növények, melyeknek a gyökere jobbadán répa- v. henger-formára meghusosodik; ágas száruk barázdás, levelük nyeles és majdnem osztatlan, pároséltü, ötös tagu viráguk pedig kettesével-hármával gomollyá szorul össze. Vagy tiz faja közül a legismertebb a közönséges C. (B. vulgaris, L.), egy-, kétnyári növény orsós, gömbölyü vagy répaformáju gyökérrel és szivestövü tojásdad, épszélü, bodor tőlevelekkel, melyek közül a második évben 60-150 cm. magas, elágazó husos szár nő fel. Ez a déleurópai, illetve a középázsiái növény térmesztés folytán kétféle termetűvé fejlődött. Egyike a sovány C. vagy mangold, mángolt (B. v. var. cicla L.), orsós, vézna, rágós, fás, a földből elő nem buvó gyökérrel, lapos, v. bodros, zöld, piros- sárga- sőt fehérerezetü puha levelekkel. Nálunk a spárga helyett kinálkozó levélbordájáért eddigelé csak néhol termesztik. Annál gyakoribb a répás gyökerü fajta (B. vulgaris var. rapacea Koch), melynek vastag, s részben a földön kivül növő és cukortartalmu gyökere van. A sovány C. levelét ételnek főzik; megpörkölt gyökere mint a cukorrépáé, itt-ott kávépótlék, szárított levelét pedig dohány közé is keverik. Valamennyinek a gyökere takarmánynak jó, a vörösrépa ismeretes saláta, ciberét főznek, sőt vörösre is festenek vele. A tarkagyökerü, sárgás és cukorrépából répacukrot gyártanak; l. Cukorrépa.

Forrás: Pallas Nagylexikon