Celebesz

-sziget, egyike a Szunda-szigeteknek a németalföldiek birtokában, a Mangkasszari-, Molukki, C.-i és a Flores-csatornák, az é. szél. 1° 45" és a d. sz. 5°44" közt, 188155 km², a körülötte levő kisebb szigeteket is beleszámítva pedig 200132 km² területtel. A bizarr alaku sziget középső tömör részéből négy hosszu félsziget nyúlik ki; egy ÉK-nek, egy D-nek és kettő K-nek. Ezek a Tomini v. is Gunong-Tello (közönségesen: Gorontalo), a Tomeiku v. is Tomoni és a Boni nevü öblöket fogják körül. A sziget belseje még meglehetősen ismeretlen. A félszigetek mindegyikén hegylánc huzódik végig; belseje pedig alkalmasint széles felföld; a hegyláncok mellett sík vagy dombos területek vannak. A hollandi térképek szerint a Bonthain hegycsúcs a sziget déli végében a legmagasabb, több mint 3000 m.; jelentékenyebb hegycsúcsok még a Donda és a Klabat. Az északi részen vulkánok is vannak. A folyók rövidek és csak torkolatuk közelében hajózhatók; legnagyobbak a Szadang és a Csiurana. Tavakban sincs hiány; ilyen É-on a Tondana, D-en a Luboja. A Tomini-öböl környékén nagyobb mennyiségben bányásznak aranyat, több helyen rezet is. A trópusi éghajlat alatt buja növényzet fejlődött ki; ez, valamint a sziget faunája éles különbségeket mutat a közeli szigetek flórája és faunájával szemben. A különböző pálmákon kivül legnagyobb hasznot hajtanak a kávé-, cukor-, rizsültetvények, a dohány, kukorica és a maniok. Házi állatokul szarvasmarhát, bivalyt és lovakat tartanak. Tigris és az elefánt hiányzik; érdekesek a vadállatok közül a Porcus babyrussa és az Anoa depressicornis.

A lakosok, kiknek számát 11/2 millióra becsülik, néhány európain és khinain kivül, nagyobbára az alsó maláji családhoz tartoznak és különféle törzseket képeznek. Ilyenek p. a délen lakó bugik és mankasszárok, továbbá az ezektől észak felé lakó minchassák; míg az előbbiek félművelt mohammedánok, az utóbbiak egészen durva vad nép, amelynek különféle tájszólamait a mindinkább elhatalmasodó műveltebb maláji nyelv egészen kiszorítja. A malájiakon kivül más benszülött fajtabeliek C. szigetén alig vannak. Az elnevezés álfúrú, mellyel C. műveletlen és kóbor népségét jelölik, csupán csak erre a mozzanatra vonatkozik és nem bir fajta-jelentőséggel. Ez őslakók v. mohammedánusok v. pogányok; amazok jelentékenyen műveltebbek; ezek még csaknem teljesen vadak. A keresztény vallás nem igen tudott elterjedni. C. jelenleg a németalföldiek birtoka; 2 teljesen elkülönített részre oszlik: 1. C. kormányzóság magában foglalja az egész déli félszigetet, a középső részt a Palos-öbölig, az C-i félsziget Ny-i partját és a DK-i félsziget nyugati felét, (1890) 593078 lakossal 5 kerületet, Balanipa, Madsene, Pembuang stb. kis államokat foglalja magában. 2. Menado residency magában foglalja a sziget északi és északkeleti részeit, meg a mellette fekvő kis szigeteket (Szian, Szanguir, Szalibabu) mintegy 150000 lak. Minahasszar és Gorontalo nevü kerületekre oszlik. A legnagyobb helységek:Makasszar, Menado, Kema. A kivitel fő cikkei: kávé, kókuszdió és olaj, rizs, muszkát dió, kakao és pamut. C. szigetét a portugálok 1525 óta ismerik; az első telepet azonban csak 1540. Galv?o Antal alapította Menadoban. A hollandok első letelepedési kisérleteiről biztosat nem tudunk; tény azonban, hogy 1607 előtt már volt C.-en ügynökségük. 1637. Van Diemen főkormányzó először kötött szerződést Makasszar királyával. 1667 nov. 18-ról kelt egyezség értelmében Bonthain környékét birtokul kapták a hollandiak; ez időben a portugálok elhagyták a szigetet és a németalföldiek akadálytalanul terjeszthették hatalmukat, ami azonban sok helyen csak névleges. V. ö. Wallace: The Malay Archipelago 1869; Perelaer: De Bonische expeditien in C., 187 2; Bickmore:East Indian Archipelago; La- hure: Indes orientales. L"île de C., 1879.

Forrás: Pallas Nagylexikon