Celesztin

pápák. 1. C. (l.), szent. 422. lett (I.) Bonifác utóda. Uralkodása elején az afrikai püspökök Apiarius ügyében megtagadták neki az engedelmességet, noha előbb több ügyben elfogadták már, sőt egyenesen kérték végzését. Nestorius tévtanító ügyében 430. Rómában zsinatot tartott s Nestorius tanát elvetette. Angliában és Irland ban Palladius püspök által terjesztette a hitet. 432 jul. 26. halt meg, emlékünnepét ápr. 6. ülik.

2. C. (II.), azelőtt Guido Castello. Abelard tanítványa, szentéletü és tudós pap, s (1128) biboros volt; 1140. őt mint franciaországi követet Szt. Bernát erősen korholta mert bresciai Arnoldot védelmezte. 1143 szept. 25. lett pápa s hat hónapra rá meghalt.

3. C. (III.), előbb Bobo Jácint, ki mint 85 éves biboros diakon 1191 márc. 30. lett pápává. VI. Henriket és nejét Constantiát ő koronázta meg. Henrikkel szemben kiméletes, sőt gyenge volt, midőn ez megszegte a wormsi konkordátumot, a lüttichi püspökséget áruba bocsátotta, a keresztes hadjáratról hazatérő Arszlánszivü Rikárdot elfogatta s csak nagy váltságdijért bocsátotta szabadon és a keresztes hadjáratra lobogója alá gyüjtött hadakkal Alsó-Itáliában kegyetlenkedett. A házasság szentségét védelmezte s nem engedte hogy II. Fülöp francia király Ingeborg törvényes nejét rokonság címén magától eltaszítsa. Ő erősítette meg a német lovagrendet. 95 éves korában halt meg 1198 jan. 8-án.

4. C. (IV.), előbb Castiglione Gottfrid, milánói születesü cisztercita szerzetes, anyai részről III. Orbán pápa rokona volt. IX. Gergely 1227. biboros áldozópappá, később Sabina püspökévé nevezte; 1241 okt. 25. lett pápa, de már néhány nap mulva meghalt.

5. C. (V.), szent. IV. Miklós halála után a pápai szék két éven és 3 hónapon át maradt betöltetlenül, mert a választóbiborosok nem tudtak megegyezni. Malabranca biboros a választók figyelmét a szent életü Morone Péterre, a celesztinusok alapítójára forditotta, akit 1294 jul. 5. meg is választottak. V. C, (mert e nevet vette fel) sirva vált meg magányától, és csak azért, mert e meglepő választásban isten ujját látta. Aquilában szentelték fel, hova remeteöltözeteben szamárháton vonult be. V. C. emberismeret, tudomány és tapasztalat hijján, de meg határtalan jósága miatt is, I. Károly nápolyi király és ennek fia Martell Károlynak, a magyar trón egykori követelőjének, továbbá volt remete társainak befolyása alatt állott. Nem is Rómában, hanem Nápolyban lakott; II. Károly tanácsára 12 biborost kreált, köztük 7 franciát, 3 nápolyit. Volt rendtársai már-már rávették, hogy a monte-cassinói kolostort, a bencések anyaházát a celesztinusok szabályai alá vesse; a privilegiumokat, dispenzációkat, kitüntetéseket a legnagyobb könnyüséggel adta. Az egyházi fegyelmet, kormányzatot ily körülmények között a legkomolyabb vész fenyegette. C. maga is érezte gyengeségét, s gyöngéd lelkiismerete sugallatát követve 1294 dec. 13. határozatot adott ki, kijelentvén abban, hogy a pápának van joga méltóságáról le mondani és e joggal nyomban élt is, kijelentve, hogy ezt «az alázatosság törvényes indítóokából teszi és azért, mert testi-lelki gyarlóságai miatt és a kellő tudomány hijján, lelkiismeretében magát e méltóságra méltatlannak tartja és előbbi élete vigasztalására és nyugalmára vágyódik». Utódja VIII. Bonifác a maga közelében és felügyelet alatt tartotta, nehogy egyes ambiciózus emberek őt egyház-szakadás előidézésére felhasználják, de Morone Péter megszökött, mire Fumone várába Anagni közelébe vitték s számára oly cellát rendeztek be, milyenben előbb mindig lakott; itt rendtársai szabadon látogathatták, de őrei rosszul bántak vele, mit az egyház ellenei VIII. Bonifác rágalmazására szoktak kiaknázni. Morone Péter a legszigorúbb önsanyargatások között végezte be életét 1296 máj. 19. A nép őt már életében szentnek tekintette; V. Kelemen 1313. szentté avatta; napja máj. 19. van.

Forrás: Pallas Nagylexikon