Cellarius

(lat.), a régi Rómában az a cseléd, kire az éléskamara gondja volt bizva. A középkorban ezen elnevezés átment a bor gondozójára s a szerzeteseknél mig itt-ott most is megvan ezen elnevezés s az viseli aki a pincét gondozza.

Forrás: Pallas Nagylexikon